Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! (Zsolt 42,2)

Jézus így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! (Jn 7,37)

Olvasmányok: Lk 23,44-49 és 1Móz 29,14b-30

 

Lelki útravaló a mai napra

Június 5.

"Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!" (Jn 7,37)

A kihívásJézus hívó szava mindig aktuális, mindenek felett való. Az õ szava hangzik felénk az ünnepek alkalmával és a dolgos hétköznapokban is.
A lombsátorünnepen Jeruzsálemben az utolsó napon is az elõírásoknak megfelelõen szent körmenet vitte a Siloah forrásából díszes kehelyben a vizet, amelyet egy pap az áldozati oltárra öntött azzal a reménységgel, hogy majd az eljövendõ messiási korban Isten betölti vágyakozásukat, kielégíti szomjukat. Errõl az ünneprõl szól a korabeli mondás: "Aki a vízáldozat örömét nem tapasztalta meg, az nem tudja, milyen az igazi öröm." Amikor Jézus elõtt elhaladt a menet, akkor kiáltott fel: "Ha valaki szomjúhozik, jöjjön hozzám, és igyék!" Jézus jól látja a szomjazókat, a vágyódókat, akik ott mennek, ezért szólítja meg õket ezzel a "ki-hívással". Aki szomjazik, az lépjen ki a sorból, mert nála már most olthatja a szomját. Kihívás ez, hiszen egészen mást kíván, mint amit a többiek tesznek. Bátorság kell hozzá meglépni azt, ami feltûnõ, ami eltér a megszokottól, hiszen ilyet nem szívesen tesz az ember. Ami megszokott, nem feltûnõ, a többihez hasonló, azt könnyen megtesszük. Ezért kihívás számunkra Jézus szava.
Jézus hívó szava nemcsak ünnepeken hangzik, hanem a dolgos hétköznapokban is, gondok, nehézségek, kísértések közepette is. Sok mindenre vágyódik az ember. Reklámok színes kavalkádja kínál "megoldásokat" nap mint nap lelki "szomjúságunkra". Nekünk azonban másra van szükségünk, hiszen a megszokott, hagyományos módon nem oltható a szomjunk. Másra, másvalakire, Istenre van szükségünk, rá vágyódik lelkünk. "Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!" - vallja a zsoltáros (42,2).
Jézus hívása azt jelenti, hogy amit a Siloah-forrásból vett és az oltárra öntött víz jelképez (a jövõ messiási reménységét), az Jézusnál és Jézusban, a vele való eleven kapcsolatban valósággá válik. Õ nem kérdezi, hogy mi az, amire szomjazunk, hanem minden vágyakozásunkat kielégíti, mert õ önmagát adja! Ezt a hatalmas ajándékot elfogadni igazi kihívás! Ma ez a ki-hívás - a kihívás nekünk szól!

 

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.