Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj. (Zsolt 91,9-10a)

Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól. (Jn 17,15)

Olvasmányok: Lk 23,27-31 és Mt 11,1-19

Augusztus 14.

"Nem azt kérem, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól." (Jn 17,15)

Megváltó Urunk az utolsó éjszakán a Gecsemáné-kertben elmondott imádságával tulajdonképpen földi végrendeletét hagyta mennyei Atyjára és tanítványaira is. Imádságában kéri az Atyát, hogy ne burokba helyezze a keresztényeket, hanem benne hagyván a világban, õrizze meg õket a gonosztól.
Mit jelent a világban hagyás, illetve maga a világ? A Szentírás a világra sokszor mint a teremtettségre utal, amely megromlott a bûneset, az Isten ellen való lázadás miatt. Õ azonban megkönyörült a világon, és elküldte egyszülött Fiát (Jn 3,16), hogy megváltást adjon az elveszett embernek. Jézus mint Isten Báránya elveszi a világ bûneit. Nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse (Jn 12,47).
A Szentírás iránymutatást is ad a keresztény embernek, hogy miképpen viszonyuljon a világhoz ("Ne igazodjatok e világhoz!", a Károli-fordítás szerint: "Ne szabjátok magatokat e világhoz!"; Róm 12,2). Nem elmenekülni és kimenekülni kell tehát a hívõnek a világból, hanem benne élnie, de megõrizve magát a gonosztól (Jak 1,27; 1Jn 2,15-17).
Hogyan maradhatok hát a teremtett, de bukott világban hívõ emberként? Erre nagyon találó Jézus hasonlata: "elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Mt 10,16) A bárány nem kerülhet észrevétlenül a farkasok falkájába. Nem álcázhatja magát farkasnak. Nem viselkedhet farkas módjára, hiszen akkor nem bárány többé.
Isten igéje sóhoz is hasonlítja a hívõket. E világ sója az Istenben hívõ emberek. És õ benne hagyja a sóját e világban, hogy ízesítse a világot. Ez a hasonlat a minõség és mennyiség kérdésére is utal, hiszen a sóból is elég egy kevés, de hiánya annál inkább érezhetõ.
Így kell tehát nekünk bárányokként és sóként, Isten világossága gyermekeiként élni, nem e világtól különválva, hanem benne élve õhozzá tartozni.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.