A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. (Péld 10,19)

Mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bûnösnek. (Mt 12,37)

Olvasmányok: Ez 17,1-6.22-24 és Mt 11,25-30

Augusztus 17.

"...mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bûnösnek." (Mt 12,37)

A Szentírás számos helyen emlékeztet minket arra, hogy a szónak, a beszédnek súlya van. Isten, aki szavával teremtette a világot, azt szeretné, ha a mi szavunkra is alapozni lehetne. Isten azt szeretné, ha beszédünkkel építenénk, és nem rombolnánk, gyógyítanánk, és nem sebeket ejtenénk. Nem ritka világunkban a meggondolatlan beszéd, fecsegés, mások kibeszélése. Az óvodás gyermek soha nem hallott csúnya kifejezésekkel lepi meg otthon szüleit.
Ma sok vádaskodás hangzik el, ami súrolja a rágalmazás és becsületsértés határát. Ilyenkor a sértett fél az igazságszolgáltatást hívja segítségül jó hírnév megsértése okán.
Igazságszolgáltatásról, egyben ítéletrõl van szó igeversünkben is, amely arra mutat rá, hogy a beszédnek, a szónak is következménye lesz az ítéletben, ahol elmarasztalnak vagy felmentenek.
Igen aktuális Reményik Sándor intelme, aki az Ige címû versét így kezdi: "Vigyázzatok jól, mikor beszéltek, és áhítattal ejtsétek a szót."
A költõ is a szó, a beszéd jelentõségét és súlyát érzékelteti, amikor arra int, hogy jól éljünk ezzel az adománnyal. A szó kiejtése szinte azzal az áhítattal történjék, amellyel Istent megszólítjuk és beszélünk hozzá.
A szavak ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint a cselekedetek és a gondolatok. Életünk látható és hallható megnyilvánulásai kiegészülnek még a gondolatok területével is. E hármas egyfajta keresztmetszetet mutat az emberrõl, arról az állapotáról, hogy mivel van csordultig a szív.
Gyónó imádságunkban nem véletlenül hangzik el e három területet érintõ bûnvallás: "vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel." Ezzel az imádsággal is elismerjük, hogy szavainkkal megbántottunk másokat, és ezért az ítélet alkalmával joggal számíthatunk elmarasztalásra.
Az elkerülhetetlennek bizonyuló jogos elmarasztalás csak Jézusban válhat felmentéssé.
Jézus az új kezdet áldott lehetõségét hozta el, amikor a dörgedelmes ítélet helyett a váltságmû beteljesedését jelentette ki utolsó szavával: "Elvégeztetett!"

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.