Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását. (Ézs 52,10)

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: õ jött el a világba. (Jn 1,9)

Olvasmányok: Mt 9,27-34 és Mt 13,1-9.18-23

Augusztus 24.

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: õ jött el a világba." (Jn 1,9)

Amikor esti vihar készülõdik, a gyermekeink mindig megkérdezik, hogy elõkészítettük-e a gyertyát vagy a zseblámpát. Ha elmenne az áram, egyfajta biztonságérzetet nyújt számukra, hogy kéznél van valami, amivel világítani lehet. A gyerekek nem szeretik a sötétséget, és úgy gondolom, mi, felnõttek is jobban szeretjük a világosságot. Amikor Isten megteremtette ezt a világot, az elsõ, amit elrendelt, hogy legyen világosság.
Szükségünk van a világosságra! De az elsõ ember engedetlenségének következménye, hogy elveszítette az Isten szerint való látást. A bûn sötétsége árnyékolta be életét, és azóta a mi életünket is. Isten azonban nem hagyta magára a sötétségben lévõ világot. Elküldte Fiát, az Úr Jézust, aki maga a világosság. Halála és feltámadása által legyõzte a gonoszt, a sötétség fejedelmét. Jézus elhagyta a mennyet, és eljött a földi világba, de szükséges, hogy a mi személyes életünkbe is belépjen, õ legyen az életünk Ura, és így világosságot teremtsen a mi életünkben is. Az Úr Jézus az ige által szól, útbaigazít. Ma, amikor olyan nagy a sötétség, a homály és a bizonytalanság körülöttünk: mi a jó és a rossz az etikában, merre haladjon a gazdasági élet, hogyan neveljük az ifjúságot; szükséges, hogy az ige által útmutatást, világosságot kapjunk. Ha sötétségben járunk, könnyû megbotlani és elesni, rossz döntéseket hozni. Nagy ajándéka Istennek, hogy az igébõl, amely az õ szava, választ kaphatunk kérdéseinkre, útbaigazítást döntéseink elõtt. Ezért naponként álljunk az Úr elé imádságban, és várjuk az õ válaszát, amelyet Jézusban, az Igében ad.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.