Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. (Jóel 2,19a)

[Jézus] vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ...valamennyien ettek és jóllaktak. (Mt 14,19b-20a)

Olvasmányok: 4Móz 12,1-15 és Mt 13,10-17

Augusztus 25.

"Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fûre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral." (Mt 14,19-20)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy életünkben a hiányokra figyeljünk, arra, ami nincs. Hiszen gyakran szembesülünk hiánnyal, testi-lelki értelemben egyaránt. Amikor kevésnek érezzük erõnket, idõnket, tehetségünket, anyagi hátterünket, kevésnek érezzük azt, ami rendelkezésünkre áll feladatunk elvégzéséhez. A tanítványok is így érezhettek, súlyos hiánnyal küzdöttek, hiszen mindössze öt kenyér és két hal volt náluk ötezer ember számára. A helyzet kilátástalannak tûnt, Jézus azonban kezébe vette a rendelkezésre álló keveset, megáldotta, és mindenki jóllakott.
A tanítványokhoz hasonlóan gyakran mi is kétségbeesve állapítjuk meg, hogy alig van valamink. Sokszor kilátástalan a helyzet. Csak a számokra tudunk gondolni, és nem számolunk Jézussal. Pedig minden Jézushoz vitt, kezébe letett csekélység, mint egy vallomás a hiányról, a csodák lehetõségét nyitja meg. Gyakran azt érezzük, hogy kevés, amit tehetünk, kevés, amit adhatunk, kevesek vagyunk. Azonban ha azt a keveset, amit tudunk adni, hajlandók vagyunk az Úr rendelkezésére bocsátani, azt õ bõséggel megáldja. Bár lehetõségeink nem nagyok a szükséghez képest, de ha az Úrnak adjuk, amink van, akkor megáldja, és bõségesen elég lesz. Õ megáldja a keveset, és másoknak is jut belõle. Ez jusson eszünkbe, amikor reménytelen helyzetek, szituációk vannak életünkben, amikor úgy érezzük, hogy kár is gondolkodni a megoldáson. Hiszen nincs semmink, amit ne tõle kaptunk volna. Legyünk hálásak a kevésért, ne feledkezzünk meg Isten jótéteményeirõl, becsüljük meg az õ áldását. Ne csak a hiányainkat, nyomorúságainkat lássuk meg, hanem Jézust és az õ hatalmát is!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.