Ezt mondja az Úr...: Engem keressetek, akkor életben maradtok! (Ám 5,4)

Élt ott egy Zákeus nevû gazdag ember, aki fõ­ vámszedõ volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus. (Lk 19,2-3a)

Olvasmányok: 1Tim 1,1-8(9-11) és Mt 22,15-22

Október 6.

"Ekkor íme, egy Zákeus nevû férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetû volt." (Lk 19,2-3)

Reformáció havában Zákeus történetének eleje azt a kérdést veti fel, hogy ez a vámszedõ kit személyesít meg, illetve miért és milyen megújulásra van szüksége.
Egy ember a vámosok feje, aki gazdag, sikeres, ugyanakkor valószínûleg az emberi kapcsolataival hadilábon áll. Lenézhették sokan, amikor találkoztak vele. Lehet, hogy köszönését elhárították vagy nem is fogadták. Ez az alacsony termetû ember rendelkezett hatalommal, pozícióval, gazdagsággal, mindazzal, amit elért. Feltételezhetõ, hogy élete során sokat gúnyolták, háttérbe szorították termete miatt. A kezdeti fájdalmak gyûlöletté tornyosulhattak benne. Több tucatnyi csalódást hordozhatott magában, aminek lehetett a következménye, hogy egy olyan munkakört töltött be, ami az emberek szemében megvetett. Zákeus azt a személyt testesíti meg, aki kompenzál. Sérelmei viszik a maga útján tovább a vagyon és a hatalomszerzés irányába. Ha a világ kegyetlen velem az egyik oldalon, én kegyetlen leszek a világgal a másik oldalon elvét vallhatta. Megmutatta, hogy õ is valaki.
Mennyi mindent csak azért teszünk sokszor, hogy megmutassuk másoknak és magunknak, hogy mi is vagyunk valakik! Zákeus az állásával hatalmat szerzett mások felett, gazdagságával talán szeretetet is próbált vásárolni. Kitartóan és keményen küzdhette fel magát a ranglétrán, míg fõvámszedõ nem lett. Természetessé válhatott számára, hogy az van, amit õ mond, hogy mindig õ mondja ki az utolsó szót.
Miközben törekszik arra, hogy Jézust lássa -neki látnia kell! -, még nem is tudja, hogy miért és milyen megújulásra van szüksége. Életének gyökerestül kell megváltoznia, hogy ne az legyen számára a legfontosabb, amit elért, megszerzett és megszokott. Még nem tudja, de az indulás pillanatában "szerette volna látni", benne van a változás, a megújulás, a megtérés lehetõsége.
Miközben gyarapodott, nem látta, mi mindent veszített el. Hosszú ideig nem látta, nem érezte, hogy nem tud igazán szeretni, és õt sem szereti igazán senki. Rabja lett múltjának, az elszenvedett sérelmeknek, szíve, lelke ürességének. Nem látta, hogy élete célt tévesztett, hogy lehetõségei és karrierje csúcsán teljesen elveszett. Zákeus elveszettségére maga Jézus nyitja föl a szemét. Tekintete találkozhat majd Jézus tekintetével, amely egyszerre leleplezõ, megbocsátó és megújító.
Jézus tekintetére van szükségem nekem is, mert rám kérgesedhetett szokás, észre sem veszem, és sérelmeket kompenzálok, vagy meghatározott célommá vált, hogy hatalmamat és vagyonomat növeljem.
Kész vagyok-e a megújulásra? Szeretném-e látni Jézust, hogy jelen legyen egyéni és közösségi életemben?
Könyörögjünk és legyünk készek a megújulásra, hogy a jelenünk és jövõnk Jézus maga lehessen.
"Szelíd szemed, Úr Jézus, / Elítél bár, lásd én megint / Csak várom, hogy majd rám tekint / Szelíd szemed, Úr Jézus."

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.