És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek..." (Jel 14,6)

A Jelenések könyve már a kánon kialakulása kezdetén viták tárgyát képezte. Ennek oka egyszerû. Sokféle butaságot bele lehet magyarázni. És sokféle butaságot bele is magyaráztak az idõk során mind a mai napig. Az apokalipszis mûfaja ugyanis akkor alakult ki, amikor Isten népe nehéz helyzetben volt: háborúságot, üldözéseket szenvedett. Mindent képletesen kellett megfogalmazni, hogy az elnyomók, az ellenségek ne értsék. A sorok közt kellett olvasni. Ez a késõbbi korok emberei számára sem ismeretlen. Titkosírás, jelképes beszéd, kódolt üzenetek: ezek ifjúkorunk kedvelt irodalmi olvasmányainak és kalandjainak gyakori szereplõi. A mai ember is megtanult a sorok közt olvasni, virágnyelven írni és beszélni. Még ha nincs is szó mindenütt hétfejû sárkányról, fenevadról, bélyegrõl, hatszázhatvanhatról, napba öltözött asszonyról, égen repülõ angyalról és hasonlókról. Elég, ha egy humorérzék nélküli fõnök vagy valamelyik hízelgõje belép az irodába vagy mûhelybe, máris virágnyelvre váltanak a munkatársak. Ilyen a Jelenések könyve is. Mintha csak egy furcsa bálozó társaságba tévednénk, ahol fakardokkal és lézerfegyverekkel vívó jelmezesek, szócsatákat vívó nyakkendõs, kosztümös urak és hölgyek, valamint köztük minden feszengéstõl mentesen közlekedõ fura mesebeli lények játszanák mindennapi és kozmikus játszmáikat - hazugságról, színlelésrõl, hatalomról, bukásról, ármányról és szerelemrõl. És köztük megjelenik egy szolid eleganciával öltözött pincér, aki finom, egyben egészségesen összeállított szendvicseket kínál mindenkinek. Ami túl van a fénykardokkal vívott harcokon, a mellébeszélésen, a hatalmon és az ármányokon. Ami mindenki számára az egyetlen alapvetõ és nélkülözhetetlen. Az örök evangélium.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.