Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, õt féljétek, az õ parancsolatait tartsátok meg, az õ szavára hallgassatok, õt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok! (5Móz 13,5)

Jézus mondta: Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn 15,14)

Olvasmányok: Préd 12,9-14 és Jób 12,1-6;14,1-12

Október 24.

"Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek." (Jn 15,14)

A barátság nagyon fontos dolog, egyik legkülönlegesebb vonása emberségünknek. Lelki naprendszerünkben a szeretet gravitációs mintázatát segít kialakítani. Gyerekkorunkban úgy véljük, hogy mi vagyunk a világ közepe, és aki jó csillagzat alatt születik, annak egy ideig ebben igaza is van. Késõbb megtanuljuk, hogy ez másként igaz, de részben ehhez is kellenek az elsõ, gyerekkori barátságok.
Ahhoz hasonlít ez, hogy eleink a Földet tartották középpontnak, abban hittek, hogy minden, a Nap is a Föld körül forog. Az emberi szellem Istentõl kapott bölcsességében hívõk, tehát az emberi eszme barátai aztán rámutattak, hogy ez is másként igaz. Ebbõl a heliocentrikus, vagy ha a lelki naprendszerünkre gondolunk, egocentrikus világképbõl a barátok zökkentenek ki minket. Bolyongunk az életben, körbe-körbe járó bolygók vagyunk a végtelennek tûnõ ûrben, de legalább nem magányosak.
És mi is Jézus parancsa? Az a rejtélyes erõ, lelki természetû gravitáció, ami mozgásban tartja és összetartja az embereket. Isten és a felebarát iránti szeretetet parancsolja a mester. Néha nehéz engedelmeskedni, de azért jobbára kellemes élmény szeretni és szeretve lenni, ez az igazság. De az igazság mögött ott a csoda is. Jézus szeretetparancsa nem csupán mozgásba hozza a semmiben nyugvó rendszert, de nekünk, lelki ûrben körbejáró bolygóknak megadja az értelmet is: a szeretet gravitációjától egyben tartva a keringés már nem is tûnik idegõrlõ önismétlésnek, ugyanazon körök fölösleges, végtelen befutásának. Ismétléseinkbõl sok jó szokás válik, találkozásainkból ünnep. Az ilyen bolygók ütközése nem katasztrófába torkollik, hanem katarzisba.
És mindez azért lehetséges, mert lelki naprendszerünk közepén ott a valódi gravitációs központ, a fényt, életet és meleget adó nap, a Sol Invictus, naptámadat: Jézus Krisztus. Az õ barátságának fénye tesz bennünket egyáltalán láthatóvá egymás számára még a lélek sötét éjszakájában is.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.