Szeressétek [a jövevényt], mint magatokat. (3Móz 19,34b)

[Péter] így szólt hozzájuk: Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. (ApCsel 10,28b)

Olvasmányok: Ézs 1,18-27 és Jak 1,19-27

November 7.

"Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak." (ApCsel 10,28)

Közhelyszámba megy a következõ gondolat: Krisztus mindenkit elfogad. Sajnos az viszont nem általános, hogy a Krisztus-hívõ, tehát a keresztyén ember mindenkit elfogad. Gyülekezeti tagok közül sokan úgy gondolkodnak, hogy a templom a "rendeseknek" való. Pedig az evangéliumokból világosan kiderül, hogy ez nem így van. Ugyanis Jézus mindenkit elfogad.
Péter apostol ezt megtanulta és vallotta. Ez úgy történt, hogy Péter látomást látott, amelyben Isten kinyilvánította, hogy az õhozzá tartozás nem származástól vagy éppen a "rendességtõl" függ, hanem csakis kegyelembõl van, és mindenki számára nyitott lehetõség. Pétert éppen ezután kereste meg egy Kornéliusz nevû római százados három szolgája. Péter magától soha nem ment volna, de az Istennek engedelmeskedve követte õket Kornéliuszhoz.
Ami azonban nagyon érdekes, hogy a fenti igeverset nem valamikor késõbb vonja le tanulságként, hanem a Kornéliusz házában összegyûlt "pogányoknak" mondja. Éppen azoknak, akikrõl szó van benne.
Pétert Isten Lelke két fontos döntéshez segítette hozzá. Az egyik: nincsen az a meggyõzõdés, népcsoport, nemzetiség vagy akár politikai beállítottság, ami miatt mi kirekeszthetünk valakit. A másik pedig az, hogy ezt a befogadó lelkületet nem a humanizmus, az emberbaráti szeretet, a szolidaritás táplálja - ezek csak eszközök -, hanem egyedül az Istentõl kapott kegyelem. A végsõ cél pedig az, hogy Isten kegyelmérõl tegyünk tanúbizonyságot az evangélium továbbadásával.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.