Népem jóllakik javaimmal - így szól az Úr. (Jer 31,14)

Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bõségetekbõl jusson minden jó cselekedetre. (2Kor 9,8)

Olvasmányok: Mt 17,1-9 és 2Kor 4,6-10

Lekció:Mt 17,1-9 2Móz 3,1-15

Igehirdetési ige:2Pt 1,16-21

Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék és monda az õt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet... És monda Jézus a századosnak: Eredj el és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
Máté 8, 10-13.

E történet kétféle, illetve kettõs csodáról szól. Egyiket Krisztus teszi, másikat a százados. Azt olvassuk, hogy Jézus elcsodálkozott a százados nagy hitén. Amit pedig Krisztus csodának tart, azt mi is nyugodtan csodának tarthatjuk. Bizony fehér holló, hogy egy századosnak ilyen hite legyen.
Jézus naponta tett, tesz s fog tenni csodát. Igaz, hogy testi csodát ritkán, mint ahogyan földi életében is elég kevés vak szemét nyitotta még s nem minden beteget gyógyított meg, hanem sokat meghagyott vaknak és betegnek. Ilyen csodák csak azért történtek, hogy a keresztyén egyház megszülessék, elinduljon s a keresztséggel és igehirdetõi hivatallal együtt befogadást nyerjen. Ezért nem mindenkori és mindennapi az ilyen testi csoda. Nem magáért, hanem értünk tett ilyen csodát is, hogy a keresztyénség hinni kezdjen. De azok a csodák, amelyeket õ valóban annak tart, mint amilyen a kapernaumi római százados hite is, folytatódnak és mindvégig megmaradnak. Csodatett, nagy csodatett, hogy egy embernek ily nagyszerû, erõs, igazi hite lehet. A százados hitét is azért dícséri meg Jézus, mert csodák csodája volt.

Jézus kegyelem kútfeje
Te azt el nem taszítod,
Kiben nincs hit nagy ereje,
Sõt szikráját te szítod,
Hitem olyan volna csak,
Mint a kicsiny mustármag:
A hegyeket megmozgatnám
S a tengerbe zúdíthatnám.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.