Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4)

Jézus mondta: Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bõbeszédûségükért hallgattatnak meg..., mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielõtt kérnétek tõle. (Mt 6,7-8)

Olvasmányok: 1Jn 1,8-2,2(3-6) és Mk 13,1-13

Ámbár Isten Fia volt, megtanulta azokból, amiket szenvedett az engedelmességet; és tökéletességre futván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek.
Zsidókhoz írott levél 5, 8-9.

De nagyon is szeretett minket a Krisztus! Ha nem szeretett volna, nem szállt volna alá az égbõl. Az Atya parancsából szerette ennyire a bûnöst. Isten ezzel azt akarja, hogy az emberré lett Krisztust mi is viszontszeressük, nem felejtvén, hogy mindezt az Isten jó tetszésének parancsából cselekedte. Másképp irtózatos a Krisztusra gondolni. Hiszen az Atyáé a hatalom, a Fiúé a bölcsesség, a Szentléleké a kegyelem s mi ezeket sohasem nyerhetnénk meg, hanem kétségbe kellene esnünk a Szentháromság színe elõtt.
Ha azonban tudjuk, hogy Krisztus az égbõl alászállt s az Atya iránti engedelmességbõl a bûnöst szerette, szilárd reménység támad a szívünkben s bátran színe elé járulunk, tudván, hogy Krisztus az Isten levele, valóságos aranykönyv, amelyben tulajdon szemünkkel olvashatjuk az Atya akaratát.
Így lehetetlen, hogy félelmet és kétséget érezzünk lelkünkben, hiszen a Krisztusban örömöt és békességet nyertünk. Istennél nincs más, csak hegyelem, amellyel táplál, hordoz és megtart. Legyen is övé minden dicséret s dicsõség. Most már örömmel követjük Krisztust.
Íme ezért szerette Krisztus a bûnöst. Isten így rendelte.

Üdvözítõnk dicsértessél,
Ki értünk halált szenvedtél.
És mint áldozati bárány 
Megváltottál véred árán.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.