Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. (Ézs 65,18a)

Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az õ munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezõk már fehérek az aratásra." (Jn 4,34-35)

Olvasmányok: Mt 7,21-27(28-29) és Jel 21,9-14

November 17.
Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Dél királynõje feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli õket, mert õ eljött a föld végsõ határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert õk megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál." (Lk 11,29-32)

Mindnyájan az Isten ítélete felé haladunk. Jézus kortársainak általános vélekedése szerint az ítéletben megállapítást nyer majd, mennyire voltunk jók vagy rosszak, illetve jótetteink súlyosabbak-e gonoszságunknál, vagy sem. Urunk a vele vitázóknak mást mond. Az ítéletben mást fog vizsgálni az örök Bíró. A kérdés az lesz, megtért-e, a benne való hitre eljutott-e az ember, vagy sem.
Jónás próféta és a Dél királynõje intõ jellé lesz a hitetlen és okvetetlenkedõ nemzedéknek. Mindkettõnek sokkal kevesebb lehetõsége volt, hogy megismerje és elfogadja az igazságot, s mégis megtették. Nem is kell Jézus kortársait magának a Bírónak elítélnie, a niniveiek és a királynõ magatartása lesz ítéletükké.
A királynõnek elég volt az a hír, melyet Salamon bölcsességérõl hallott. Elindult, s megtette az óriási utat, hogy ezt a bölcsességet megismerje. A többet, Krisztus nagyobb bölcsességét pedig sokan elutasították, sõt meg sem hallgatták! Amikor egy alkalommal fõpapok és a farizeusok csoportja Jézusról tanácskozott, Nikodémus hiába próbálta õt menteni: "Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tõle, hogy mit tett?" (Jn 7,51) Dél királynõje ítéli meg azt a nemzedéket, de a mai keresztyéneket is, akik hallanak Jézusról, de nem akarnak többet tudni róla, és nem keresik, amíg megtalálható (Ézs 55,6).
Ninive lakóinak elég volt egy kemény figyelmeztetés Isten várható büntetésérõl. Nem ismerték a mózesi törvényeket, mégis belátták, hogy akad ítéletre méltó az életükben. Jézus kortársai sokkal jobban ismerték Isten akaratát. A mi helyzetünk ennél is jobb: kezünkben a Szentírás, a templomokban hangzik az evangélium. A kevesebb lehetõséget jobban kihasználó niniveiek vádolhatnak minket is Isten színe elõtt. Az ítélet azokat sújtja, akik a felkínált kegyelmet nem fogadták el Jézustól.

Uram!
Köszönöm, hogy idõben figyelmeztetsz engem, használjam ki lehetõségeimet. Segíts, hogy addig keresselek, amíg megtalálható vagy. Keress meg és találj meg engem. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.