Uram, kegyelmes tetteidrõl éneklek örökké, nemzedékrõl nemzedékre hirdetem hûségedet. (Zsolt 89,2)

Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. (2Kor 5,19)

Olvasmányok: Jn 19,16b-30 és 2Kor 5,(14b-18)19-21

Lekció:Ézs 52,13-53,12 2Kor 5,14-21

Igehirdetési ige:Jn 19,16-30

És monda Jézusnak: Uram emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Lukács 23, 42-43.

A Gecsemáne-kertben angyal, a kereszten a mellette függõ lator vigasztalja Jézust. Bizony csodálatos az Isten, hogy a tulajdon Fiát egy gyilkossal vigasztaltatja. A lator túllátott Krisztus testén, szégyenén, szidalmaztatásán és kínjain. Különben nem tudta volna se hinni, se vallani, hogy Krisztus Úr, akinek erõs országa van. - Krisztus tehát túl van már a poklon s a latorban elkezdõdött a megdicsõülése. Isten nem engedi elhanyatlani az õ egyházát. A hit, mely Péterben meghalt, a latorban feltámad. Mert nem hazudhat ez az ige: "Uralkodjál ellenségeid között." Krisztus mostmár látja, hogy mégis csak kegyelmes Atyja van, aki országot készített számára s aki csak a bûnösök javára engedi szenvedni. Ezért mondja a latornak: "Ma velem leszel a paradicsomban." A lator jól látja a maga vétke mellett Krisztus ártatlanságát. Ezért így gondolkodik: "Krisztus ártatlansága biztosan segít rajtam." Mintegy vastag falon át belát a Krisztus szívébe. A lator közülünk való s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi is a Krisztushoz. Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak: Legyen néked a te hited szerint.

Megszántad a gonosz latrot,
Mert megbánta vétkeit,
A bûnöst is te megtartod,
Ha van benne élõ hit;
Az utolsó nehéz harcon,
Vigasztalást igéd adjon,
Hogy megtartasz engemet
És együtt leszek veled.

 

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.