Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bûnös között, az Isten tisztelõi és az õt nem tisztelõk között. (Mal 3,18)

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt 7,21)

Olvasmányok: Jel 4,1-11 és 1Kor 7,17-24

Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az néktek. 
János l5, 7.

Nyomorúságos dolog a Krisztuson kívül lenni.. Mert mit is jelent az? Rengeteget erõlködni és mégis, semmit sem érni el. Sokat könyörögni, keresgélni" zörgetni és mégis semmit nem találni. Az ilyenek eltévesztik az igazi ajtót. Imádságuk olyan, mint valami hit nélküli robot. Ezért egyáltalán nem is tudnak imádkozni. Mert az imádság egyesegyedül a hit mûve s ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud. A keresztyén ugyanis nem a maga emberségére imádkozik" hanem Isten Fiának nevében, akire megkeresztelték. Ezért aztán bizonyos is abban, hogy imádsága Isten tetszésére van. Hiszen õ parancsolta, hogy Krisztus. nevében imádkozzunk s meghallgatást ígért az ilyen imádságra. Másak, ezt nem tudva, a maguk nevében kezdik. Miközben sok beszéddel mindenáron méltóvá akarják magukat kikészíteni, merõ cselekedetet csinálnak az imádságból. Ha pedig megkérdezzük tõlük: vajjon biztosra veszik-e a meghallgatást, ezt felelik: én imádkoztam; hogy nyerek-e meghallgatást, azt csak Isten tudja egyedül. De miféle imádság az, mikor magad sem tudod, mit csinálsz, vagy hogy az. Isten mit szól hozzá?!
A keresztyén ember azonban nem így kel fel imádságából, hanem ahogy Isten parancsára és ígéretére kezdi, úgy a Krisztus nevében ajánlja is kérését az Istennek. Tudja, hogy amit kért, Isten nem tagadja meg. Aztán tényleg meg is tapasztalja, hogy Isten minden szükségében megsegíti.

Benned bízom, mert jól tudom, 
Megadhatod, Istenem,
E világon s a másikon, 
Ami szükséges nekem.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.