Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. (Ez 16,62)

Hálát adunk azért a reménységért is..., amelyrõl már elõbb hallottatok az igazság beszédébõl, az evangéliumból. Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is. (Kol 1,5-6)

Olvasmányok: Ez 11,14-20 és 1Kor 7,25-40

Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reámbíztál, hogy végezzem azt. 
János 17, 4.

Krisztus megdicsõülése nélkül az Atya dicsõsége is alászállt volna. Az Atya és a Krisztus dicsõsége egymásbarekesztett, összefonódott és oszthatatlan dicsõség, úgyhogy az Atya a Fiút, a Fiú az Atyát dicsõíti meg.
Mármost, ahogy Krisztus, a mi Fejünk könyörög, úgy kell nékünk is, akik övéi vagyunk, könyörögnünk, hogy bennünk is megdicsõítse magát. Mert ami Vele történt, annak velünk is meg kell történnie. Miközben tanításunkkal és életünkkel õt dicsérjük és megdicsõítjük, bizony gyalázatra, kárhoztatásra, átokra és halálra is késznek kell lennünk. Aminthogy az õ nevét, igéjét is üldözik és káromolják miattunk. De viszont, hogy dicsõsége megmaradjon s igéjét igazolja, meg kell bennünket segítenie. Megfordítja a kockát s a világot meghazudtolja, gyalázatba kárhoztatja, minket pedig felséges dicsõségre visz. Mert csak így jöhet napvilágra s terjedhet dicsõsége egyre tovább széles e világon. A Szentlélek végzi ezt a keresztyénnek bizonyságtevésével. Ez az a "munka", melynek elvégzését az Atya Krisztusra bízta. Hogy tudniillik minden gyalázatot, szégyent, szenvedést, halált magára vegyen az Atya dicsõségére, - érettünk, hogy megváltson s örök életünk legyen.

Terjeszd e földön, Jézus, országodat, 
Hadd érezhesse néped jóságodat; 
Hitetlenek is hogy megismerjenek 
És tiszteljenek.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.