Ezt mondom: Népem õ, és õ ezt mondja: Az Úr az én Istenem! (Zak 13,9c)

Mert olyanok voltatok, mint a tévelygõ juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselõjéhez. (1Pt 2,25)

Olvasmányok: Mt 16,13-19 és 1Kor 12,4-11

Lekció:ApCsel 10,34.42-48 1Móz 11,1-9

Igehirdetési ige:Jn 3,16-21

A világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; s a világ erõteleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket.
Korinthusi elsõ levél 1, 27. 

Krisztus az õ országát tanulatlan laikusokkal és balga halászokkal kezdi el, akik a szentírást nem is tanulták. A keresztyén egyház nyomorult koldusak botránkoztató igehirdetésével kezdõdik, arról a názáreti Jézusról, akit meggyaláztak, leköpdöstek, megcsúfoltak s végül mint lázítót és istenkáromlót keresztrefeszítve a leggyalázatosabban megöltek. Errõl a. Krisztusról hirdetik pünkösdkor nyilvánosan, hogy erõszak és jogtalanság esett rajta s akik megölték, azok Isten ellenségei, akik súlyosan vétkeztek s Istent lángoló haragra ingerelték.
Csodálatos bátorság és hatalmas vigasztalás, - hogy az apostolok pünkösdkor ilyent mernek prédikálni nyilvánosan!
Honnét volt ekkora erejük? Az igébõl és a Szentlélektõl. Nézd, minõ ereje van Péternek! Nem is csupán Péternek, hanem a többieknek is. Mily biztosak a dolgukban! Mily erõteljesen markolnak bele a Szentírásba! Mintha százezer évig azt tanulták és egészen kitanulták volna. Én nem tudnék olyan biztosan belemarkolni az igébe, pedig a szentírás doktora vagyok. Ezek pedig halászok, akik a szentírást nem is olvasták.
A keresztyénség tehát szegény halászok igéjével, Isten szegényes, megvetett mûvével, a megfeszített Názáreti Jézussal kezdõdött.

Te szentségnek új világa, 
Vezess igédnek útjára; 
Taníts az Istent vallanunk, 
Szívbõl Atyánknak mondanunk. 
Add az igaz vallást nekünk, 
Egy legyen a mi Mesterünk, 
Benne higyjünk, éljünk-haljunk, 
Jézus legyen csak bizodalmunk. 
Dicsõség legyen Istennek!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.