Megismerteted velem az élet útját. (Zsolt 16,11)

Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róm 6,23)

Olvasmányok: 2Móz 2,11-15(16-22)23-25 és 1Kor 15,29-34

Mi szeressük õt, mert õ elõbb szeretett minket. 
János elsõ levele 4, 19.

Ahogyan nincs tûz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nélkül. Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránt örvendezõ szeretettel. Az ilyen szív pedig képtelen magába zárkózni, hanem kicsordul s viszontszeretetben mutatja meg a háláját.
Isten azonban nem szorul a mi cselekedeteinkre. Nem is parancsolta, hogy Néki tegyünk valamit, csak azt az egyet, hogy hálaadással dicsõítsük. Így hát a szív a felebaráti szeretethez lát hozzá. Mindenestül felebarátjának szenteli magát. Szolgálja, segíti, tanácsolja ingyen, mint aki tudja, hogy maga is ingyen, merõ irgalomból nyert kegyelmet, minden érdeme nélkül, még pedig akkor, mikor bûnben vesztegelt, Isten ellensége volt s nem is gondolt soha az Istenre. Nem tudja elnézni, hogy felebarátja tévelyeg, vagy bûnben vergõdik, hanem jó útra vezeti, ahol maga is vigasztalást és segedelmet talált. Hirdeti néki az evangéliomot s mindent elkövet, hogy bûnétõl megszabaduljon. Aztán, ha látja, hogy mezítelen, felruházza, ha éhes, táplálja, ha szomjas, megenyhíti és így tovább. Egyszóval, ahogy szeretné, hogy az emberek vele tegyenek, úgy cselekszik õ is felebarátjával. Szolgál önként és szívesen, nem várva, hogy kérjék vagy kívánják.

Aki azt állítja,
Hogy az Istent szereti, 
De felebarátját 
Gyûlöli és megveti, 
Az az Úr Jézusnak 
Nem hû tanítványa; 
Hogy egymást szeressük, 
Krisztus azt kívánja.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.