Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sõt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. (2Sám 7,22)

Ne félj, én vagyok az elsõ és az utolsó és az élõ: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké. (Jel 1,17a-18)

Olvasmányok: Mt 25,1-13 és Jel 21,1-7

Lekció:Mt 24,37-51 2Pt 3,(3-7)8-14 .

Igehirdetési ige:Dán 12,1c-4

November 23.
Jézus mondta: "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülõ ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettõt kapta, nyert másik kettõt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idõ múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hû szolgám, a kevésen hû voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt 25,14-21)

Az utolsó idõkrõl, a számonkérésrõl szóló jézusi példázatok egyik nagyszerû darabja a talentumokról szóló példázat. Maga a történet egyszerû. A gazda hosszabb ideig tartó távolléte elõtt szétosztja vagyonát szolgái között azzal a megbízással, hogy mindenki önállóan gazdálkodjék. Amikor pedig visszatér, számon kéri szolgáin, mi történt a rájuk bízott pénzzel. (A pénzt súllyal mérték, a talentum körülbelül egy mázsának megfelelõ súlymérték.)
Jó gazdánk, az Isten mindnyájunknak személy szerint adott talentumokat. Ez itt nem a különféle tehetségeket, a testi-szellemi adottságokat jelenti, mert az osztás már "kinek-kinek képessége szerint" történt. A legfontosabb mind a példázat szövege, mind Isten ítélete szempontjából az, hogy a talentumokat a gazda kéri számon. Urunk az utolsó ítéletben azt kéri számon rajtunk, amit õ bízott ránk.
Ezekben a fejezetekben minden az Isten országáról szól. A talentumok Istennek olyan ajándékai, melyek az õ országának ügyét szolgálják. Mindnyájan kaptunk tõle talentumokat. Az egyik emberre sok szeretetet bízott. S a körülötte élõk folyton csodálkoznak, hogyan lehet így szeretni, válogatás és elõítélet nélkül, mindenkivel szóba állva, senkitõl nem elzárkózva. A másik az öröm ajándékából kapott többet, sugárzik róla a derû, az optimizmus, a harmadikban sok a béketûrés, a negyedikben a jóság, és így tovább. Ezek az Istentõl kapott ajándékok Jézus vonásai és a Szentlélek gyümölcse. Mindegyik gyermeke kapott belõlük, ki többet, ki kevesebbet. S a végsõ számadáskor ezeket vizsgálja. Aki használta, ezekkel róla tett tanúságot. Aki használta, az gyarapította, mint a példázatban szereplõ öt- és kéttalentumos szolga. Aki használta, számíthat Urunk jutalmára.

Uram!
Minden ajándékod életem drága kincse. Bocsásd meg, ha beszéltem róluk, de nem használtam, ha egyesek elõl elzártam. Légy áldott, hogy használatukkal gyarapodtak, erõsödtek. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.