Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. (Zsolt 30,4)

õ szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és õ vitt át minket szeretett Fiának országába. (Kol 1,13)

Olvasmányok: Fil 3,12-16 és 2Móz 17,1-16

A Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. 
Római levél 8, 16. 

Aki erõs hittel és szilárd reménységgel hiszi, hogy Isten gyermeke, az valóban az is, mert ilyent senki sem hihet Szentlélek nélkül.
Ha hiszed, hogy bûneidért csak Krisztus fizethet meg, - jól teszed. De emellett hidd azt is - magad soha, csak a Lélek ébreszthet benned ily hitet, - hogy bûneid Krisztusért valóban meg vannak bocsátva. Ez az a bizonyság, melyet a Szentlélek ad a mi lelkünknek: bûneid meg vannak bocsátva. így lesz az ember -- mondja az apostol - hite által igazzá. Teljes erõvel kell hinned, hogy Krisztus nemcsak a kiválasztottakért halt meg és tett eleget, hanem érted is.
Ugyanígy vagyunk az "érdem"-mel is. Nem elég hinned, hogy az ember csak Krisztus által nyerhet érdemet, hanem az igazság Lelkének kell lelkedben bizonyságot tennie, hogy te ezt az érdemet Krisztusban :már valósággal meg is nyerted. Aztán erõsen hinned kell azt is, hogy cselekedeteid - akármifélék legyenek is azok - Istennek tetszõk és kedvesek. De ezt csak akkor hiheted teljes bizalommal, ha tudatában vagy annak, hogy a legnagyszerûbb cselekedeteid ellenére is semmi vagy Isten elõtt. Ezért az alázatért és lelkiismeretbeli szorongásért lesz kedves jócselekedeted az Isten elõtt.
Az örök élettel sincs különben. Nem elég hinned, hogy Isten neked kegyelembõl örök életet akar ajándékozni. Hanem bírnod kell a Szentlélek bizonyságtételét, hogy az örök élet Isten kegyelmébõl valósággal ~ is a tied lesz.

Az én örökös részem 
Már elkészíttetett, 
Jézus nekem megszerzé 
Az örök életet.
Habár szemem gyakorta 
Hullatja könnyeit, 
Jézus minden fájdalmat 
Már itt megédesít.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.