Hol vannak isteneid, amelyeket magadnak csináltál? Keljenek föl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak! (Jer 2,28a)

Egy a ti tanítótok: a Krisztus. (Mt 23,10)

Olvasmányok: Lk 18,9-14 és Ef 2,4-10

Lekció:1Kor 15,1-11 2Sám 12,1-15a

Igehirdetési ige:Lk 18,9-14

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus és a másik vámszedõ.
Lukács 18, 10. 

Lássuk csak ezt a bolond farizeust! Micsoda remek jócselekedetek! Elõször is hálát ad Istennek. Aztán kétszer is böjtöl hetenként. Dicsõíti Istent, tizedet ad mindenébõl. Házasságot nem tör, nem erõszakoskodik, nem is lop. Lám milyen kegyesen viselkedik. Nemde csodálnivaló, gyönyörû élet?! A világ valóban nem talált volna benne semmi gáncsot. Sõt megdicsérte volna. Bár ezt maga is megteszi. De megszólal Isten s kimondja, hogy farizeus minden cselekedete istenkáromlás. Az Isten szerelmére: miféle ítélet ez?! Meghûl bennem a vér, hiszen én fele olyan kegyes sem vagyok.
Az Isten szablyája lám de mélyre vág! "Élesebb minden kétélû fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." Mindennek rapotyává kell itt törnie. Nem állhat meg Isten elõtt, aki földig nem alázkodik. Tehát még a legkegyesebb asszonynak is földre kell hullnia s csókolnia a legutolsó parázna lábát, sõt lábnyomát.
Lám a vámszedõ megalázkodik. Nem emleget se böjtöt, se jócselekedetet, sem egyebet s mégis azt mondja az Úr, hogy bûne kisebb a farizeusénál. Merje ezek után valaki felmagasztalni magát! Ha csak ujjnyival a felebarátom, sõt a legkomiszabb bûnös fölé tolom magamat, - Isten megaláz.

Engedd meg híveidnek, 
Kegyelmes Istenünk, 
Hogy tégedet mindnyájan 
Igazán ismerjünk.
A kicsiny hitûekkel 
Együtt örvendezzünk, 
Mikor megítélsz, Uram, 
Kegyelmezz meg nekünk.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.