Az Úr ezt mondta Salamonnak: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. (1Kir 3,5.9)

Intsétek a tétlenkedõket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erõtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. (1Thessz 5,14)

Olvasmányok: Kol 4,2-6 és Ézs 3,1-15

November 27.
Jézus mondta: "Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égrõl, és az egek tartóerõi megrendülnek. És akkor feltûnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhõin nagy hatalommal és dicsõséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyûjtik az õ választottait a négy égtáj felõl, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." (Mt 24,29-31)

A világ urai mennek, Jézus jön! A királyok és elnökök, a zsarnokok és hadvezérek elmennek a minden halandók útján, vagy hirtelen eltûnnek a történelem süllyesztõjében. Néhányat közülük áldva vagy átkozva még sokáig emlegetnek, a többség nevét azonban csak a történelem õrzi. A világ dicsõsége elmúlik, Urunké soha nem múlik el.
A világ együtt él Jézus Krisztus történetével. Õ már a kezdet kezdetén is jelen volt mint Isten teremtõ Igéje: "Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön [...]: minden általa és reá nézve teremtetett." (Kol 1,16) Amikor Mária gyermekeként erre a földre megszületett, a sajátjába jött. Érkezését különleges csillagkép jelezte, golgotai halálát a teremtettség sötétséggel és földrengéssel gyászolta. S azért jön vissza ítéletre, hogy teljességre vigye a világot. (Ef 1,9-10)
A fenti szövegben õ maga szólt visszajövetelérõl. Ne akadjunk meg a meghaladott ókori világkép elemein. Ami történik, nem kozmikus katasztrófa. Jézus jön, dicsõsége fényességében. S ahogyan napkeltekor semmit nem ér egy elemlámpa, s az ostorlámpák fénye is "elhalványul," úgy fog elhalványítani minden mást, a napot, a holdat és a csillagokat is az õ dicsõsége, amikor feltûnik jele az égen.
Az övéi sírni fognak megindultságukban és örömükben, ellenfelei jajgatni félelmükben. Hiszen "meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja õt a föld minden nemzetsége" (Jel 1,7).
Az angyalok harsonája jelzi a halottak feltámadását, a tenger és a halál is kiadja halottait (Jel 20,13). Az angyalok a négy égtáj felõl összegyûjtik a választottakat. Ez is Urunk kegyelme, hogy "a nagy nyomorúság idejét" az övéi számára megrövidíti.
Minderrõl meggyõzõdéssel, de akadozva és dadogva beszélhetünk, hiszen Isten igéjében nem találunk minden részletre pontos felelet. Annyi bizonyos, hogy Jézusnál leszünk, "aki az õ dicsõséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket [...]" (Fil 3,21).

Uram!

Kérve kérlek, kedvezz nékem, Magam kezedbe ajánlom,
Ó, Jézus, légy reménységem, Hozzád vezessen halálom!
Tebenned van üdvösségem! Irgalmad örökké áldom!
[...] (EÉ 496,6.8)Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.