Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. (2Kir 19,30)

A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur. Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud. Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób. Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitõl Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. (Mt 1,12-16)

Olvasmányok: Jel 21,10-14.21-27 és Ézs 5,1-7

November 29.
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tõle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Õ azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nõjön együtt mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csûrömbe." (Mt 13,24-30)

Az egyházi esztendõ utolsó heteinek alapigéi figyelmeztetnek minket az utolsó ítéletre. Az ítélet félelmetesen közeledik. Ám még nincsen itt. S amíg nem érkezik meg, addig tart az Isten kegyelmi ideje. Hangzik az evangélium, mert az Isten "nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen" (2Pt 3,9).
Jézus Krisztus az evangéliummal jó magot vetett földjébe. Ennek ellenére a növekedõ és szárba szökõ búza között konkoly is mutatkozik. Ez pedig felháborítja a szolgákat, akik azonnal gyomlálást kezdenének. Õ viszont nyugalomra inti õket: "Ne tegyétek, a konkollyal együtt kiszaggatnátok a búzát is!"
Isten népének, különösen szolgáinak tudomásul kell venniük, hogy ebben a világban Urunk vetése és ellenségének kártékony munkája együtt él és együtt növekszik "az aratásig". Ezért nem szabad sem aggodalmaskodnunk, sem ártalmas tisztogatásba fognunk. A gonosz munkájának eredménye miatt Isten hatalma nem lett kisebb. Aki a jó magot vetette, õ fog aratni is!
A tisztogatást pedig nem csak nem ajánlja, de szigorúan megtiltja Urunk. Hiszen tévedünk önmagunk megítélésében is. Hogyan tudnánk igazságosan ítélni csak egyvalakit is felebarátaink közül? S mernénk-e felelõsséget vállalni azért, ha bárkit véletlenül "kiszaggatunk", mert rosszul ítéltük meg? Tulajdonképpen hálát kellene adnunk, hogy ilyen feladattal nem bízott meg minket az Isten!
Az egyháztörténelem során minden olyan kísérlet, amikor a "tiszta egyház" jelszavával meg akarták valósítani Isten országát itt a földön, kudarcot vallott. Isten népe hatalmi eszközökkel, kényszerrel és erõszakkal nem kormányozhat. Az ítélet az Isten dolga!

Uram!
Bocsásd meg, hogy könnyen ítélkezem. Felülrõl, kívülrõl, szeretetlenül gondolok vagy mondok rosszat a másik emberrõl. Nevelj önmérsékletre. Segíts magamba szállnom. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.