Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. (Ézs 30,19)

Az angyal ezt mondta Kornéliusznak: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetõül feljutottak az Isten elé." (ApCsel 10,4)

Olvasmányok: 1Pt 1,(8-9)10-13 és Ézs 5,8-24

December 1.
Egy hang kiált: "Építsetek utat a pusztában az Úrnak! [...] Mert megjelenik az Úr dicsõsége, látni fogja minden ember egyaránt." (Ézs 40,3.5)

November végén vagy december elején az új egyházi esztendõvel új szakasz kezdõdik az egyházak szolgálatában. Az egyházi esztendõ nem idõszámítási egység, hanem a vasárnapok és az ünnepek évenként visszatérõ ünneplési rendje, melynek során elvonul elõttünk mindaz, amit Jézus Krisztus által a magasságos Isten cselekedett üdvösségünkért.
Advent eljövetelt jelent, s természetesen nem másnak, mint magának a Krisztusnak az eljövetelét. Urunk azonban már eljött a történelem meghatározott idõpontjában, Mária szíve alatt megtestesült, Betlehemben megszületett. Adventben ezért már nem Jézus születésére készülünk, hanem egyfelõl Isten beteljesült ígéreteit ünnepeljük, másfelõl komolyan vesszük figyelmeztetését is: az Úr a történelem végén újra eljön. Róla valljuk a Niceai hitvallás szavaival: "...ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsõségben ítélni élõket és holtakat, és uralmának nem lesz vége."
Jézus Krisztus tehát már eljött, ám ma is "jön", mindig jön, közelít az övéihez: megszólít igéjével, bûnbocsánatot nyújt az úrvacsorában, vigasztalást hoz evangéliumában. Jön, s éppen a róla szóló igehirdetésben, a testét és vérét nyújtó úrvacsorában lehet vele találkoznunk! Ezt õ maga akarta így, s ha bárki közülünk találkozni szeretne vele, ott keresse, ahol megtalálható! Jön az adventi csendben is, nem gyõzi kivárni, amíg én próbálok utat készíteni felé. "Kitaposott" útja van az emberi szakadékok világában!
Visszajövetelekor, amikor már minden ember látni fogja dicsõségét, már késõ keresnünk õt. Akkor már dicsõségének fénye megvakítja a hitetlent, ítéletének tüze megégeti a konkolyt: elpusztítja minden ellenségét. Ugyanakkor összegyûjti az övéit, azokat, akik földi életük során elfogadták pásztori szeretetét, tudták és megvallották, mit jelent számukra õ, Jézus Krisztus, a Megváltó.
Amíg tart az advent, addig kiáltsunk hozzá! Jöjj, Uram, Jézus!

Uram!

Jöjj, népek Megváltója!
Így kér a föld lakója,
Jöjj, lelkünk drága fénye,
Szívünk édes reménye! (EÉ 131,1)

Jöjj, s ne csak az idõk végén, jöjj ma és jöjj mindennap. Jöjj, mert elborítanak tennivalóim, jöjj, mert értetlenség vesz körül, jöjj, mert elrontottam valamit. Jöjj, szólíts meg igédben, te szabj rendet fontos és kevésbé fontos feladataim között. Jöjj, s békíts meg ellenfeleimmel, jöjj, taníts megbocsátani, taníts bocsánatot kérni! Jöjj, és soha ne vond meg tõlem bûnbocsátó szeretetedet! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.