Jertek, halljátok, ti istenfélõk mind, hadd mondjam el, mit tett velem! (Zsolt 66,16)

Pál írja: Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. (1Thessz 2,8)

Olvasmányok: Zsid 10,32-39 és Ézs 6,1-13

December 2.
Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: "[...] Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az õ utódja közt: õ a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Móz 3,14.15)

Mózes elsõ könyvének elsõ tizenegy fejezete elbeszélés formájában fogalmazott bizonyságtétel a teremtett világ s az ember "õstörténetérõl". A bibliai szerzõ Isten Szentlelkének segítségével mondja el, hogy Isten a semmibõl teremtette a világot, s "képére és hasonlatosságára", azaz a vele való közösségre az embert. Ezután válaszol Szentírásunk az 1Móz 3-ban arra a kérdésre, hogy ha Isten ezt a világot jónak teremtette, s benne magát az embert is, honnan van hát ezen a világon a rossz?
Az elbeszélésben nyomon követhetõ a bûn születése. Isten egyetlen fa kivételével Ádámnak és Évának adta az egész Édenkertet. A kígyó - az Isten ellen lázadó szellemi hatalom jelképe - kétségbe vonja a Teremtõ jó szándékát, engedetlenségre biztatja az emberpárt. Bûnük ott kezdõdik, hogy inkább hisznek a kísértõnek, mint az Úrnak, s hitetlenségüket tett is követi. Igaz, hogy bûnük mögött ott volt a kígyó, az "õsellenség", ám ellene is állhattak volna csábításának!
Ádám és Éva nyomában mi is ugyanígy fordíthatunk hátat teremtõ és gondviselõ Urunknak. Ha nem bízunk ígéreteiben, ha nem ismerjük el illetékességét felettünk, akkor elõbb-utóbb elõször csak gondolatban, azután tettekben is keresztezzük akaratát.
Isten megbünteti lázadó teremtményeit: a munka addig kitüntetés volt, fáradságos lett; az élet továbbadása s a férfi és a nõ egymáshoz fûzõdõ szeretete fájdalmakkal terhelõdött meg, s az ember egyszer csak messze került Teremtõjétõl.
Ebben élünk mind. Ám a büntetés után elhangzott a fenti mondat, az "õsevangélium" az Úristen szájából. Ez az elsõ adventi mondat: Megszületik majd az, aki a kígyó fejére tapos. Mi már tudjuk, ki õ. Jézus, az Isten Egyszülöttje!

Uram!
Naponta ellened lázít õsellenségünk. Meghazudtol téged, mintha nem lennének igazak szavaid. Állítja, hogy szigorúságoddal nem a javamat munkálod. Arra csábít, hogy inkább neki higgyek, mint benned bízzam! Segíts megállnom a hitben! Segíts hûségesnek maradnom hozzád! Tudom, hogy betartod ígéreteidet. Taníts meg arra is, hogyan ismerhetem fel a csábító szavak mögött a hazugságot. Ne engedd, hogy célt érjen a kísértõ, ne engedd, hogy eltérítsen útjaidról. Tarts meg az imádkozásban, a veled való kapcsolatban! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből va