Ha keresitek az Urat, megtaláljátok. (2Krón 15,2)

Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. (Lk 11,10)

Olvasmányok: Zsid 6,9-12 és Ézs 11,1-10

December 8.
Jézus mondta: "Mert eljön az Emberfia Atyja dicsõségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint." (Mt 16,27)

Életünk során már korán megtanultuk: ezen a földön mindennek ára van. Ha házat építünk, megfeszített munkával kell dolgoznunk, a diplomáért sokat kell tanulnunk, minden sporteredményért önmagunkat kell legyõznünk. Ingyen bármit is szinte csak az Istentõl meg a szüleinktõl kapunk, minden másért, kitûzött célokért és óhajtott eredményért bizony fizetnünk kell. Ám éppen ezért értékes a felépített hajlék, a megszerzett bizonyítvány, a világra hozott gyermek, mert megdolgoztunk vagy megszenvedtünk érte!
Vannak keservesebb "fizetségek"; elõre nem is számol velük az ember, de mások tragédiáiból sem akar okulni. Könnyelmû száguldásért közlekedési baleset a fizetség, s a vele járó sérülés meg az anyagi kár. Kötelességeink elmulasztása felelõsségre vonást eredményez, s aki nem tanul, osztályt ismétel. S akkor még nem is szóltunk az önpusztító szenvedélyekrõl, az alkohol és a drog veszélyeirõl, a lejtõn megállíthatatlanul sodródókról. Amíg van önkontrollunk, addig kell számba vennünk a várható következményeket, nehogy a kezdeti mámorért, a búfelejtõ órákért fizetnünk kelljen: saját magunk és szeretteink boldogtalanságával, csõddel, betegségekkel, korai halállal.
Nem csak az önpusztító életnek van ára, s nem csak a látványos bukásoknak van következményük. Advent második vasárnapjának igéi Jézusnak az utolsó ítéletre való visszatérésérõl szólnak. Õ mindnyájunknak meg fog fizetni, kinek-kinek saját tettei szerint. Kárhozattal vagy üdvösséggel. Mindenrõl tud, amit elkövettünk és elmulasztottunk, és arról is, ami jót és igazat tettünk nevében. Mindnyájan ismerjük azt a jézusi példázatot, amely arról szól, hogy az ítéletet tartó Úr kétfelé választja az embereket. A bal keze felõl állókat eltaszítja magától, a jobb kéz felõl állókat pedig az örök életre hívja: "Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, [...] amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt 25,35.40) Melyikünk ne szeretne ebbe a csoportba tartozni?

Uram!
"Kegyes Jézus, kérlek téged: Értem álltál emberséget, Ne adj érnem gonosz véget [...]. Reszket szívem, sóhajtozván, Vétkemtõl vet lángot orcám, Légy kegyelmes, Uram, hozzám." (Celanói Tamás himnusza, Sík Sándor fordítása) Te észreveszed a legkisebb jót is, amit tettem. Kérlek, taníts az eredményeimmel és kudarcaimmal egyaránt. De legfõképpen számítsd be nekem mindazt, amit te tettél értem! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.