Így szól az Úr...: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak. (2Kir 20,5)

Anániás... rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." (ApCsel 9,17)

Olvasmányok: Jel 2,1-7 és Ézs 14,1-23

December 10.
"Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak." (Lk 1,31) "...õ szabadítja meg népét bûneibõl." (Mt 1,21)

A gyermeket váró édesanyák sokszor teszik fel ezeket a kérdéseket: kicsoda az, aki a szívem alatt növekszik? Idõben érkezik-e a világra, egészséges lesz-e, kire hasonlít, kinek a természetét örökli, s milyen lesz a sorsa?! S egyáltalán, fiú lesz-e vagy leány? Máriának még ideje sem volt arra, hogy kérdezzen, az angyali üdvözlettel együtt a fenti kérdések egy részére Istentõl máris választ kapott.
Fia fog születni. "Trónörökös." Ám itt ez a szó sokkal többet jelent annál, ahogyan ma emberek büszkélkednek az elsõszülött fiakkal. A Dávid családjához tartozó Mária születendõ fia Messiás lesz, a megígért Messiás, aki megszabadítja Isten népét. Ezért kapja a Jézus nevet. Ez a név pedig Szabadítót jelent.
Jézus a Szabadító. Azonban nem politikai Messiás, aki az idegen elnyomástól, a római birodalom szolgálatából hozott volna felszabadítást. Pedig sokan voltak, akik ezt várták tõle; szívesen sorakoztak volna mögéje, s el is akarták ragadni, hogy királlyá tegyék (Jn 6,15).
Jézus a Szabadító. Szabadításában a zsoltáros szava válik valósággá, aki az Úr szeretetérõl énekel, s hozzáteszi: "Meg is váltja Izráelt minden bûnébõl." (130,8) A szabadítás a bûnöktõl és következményeiktõl való megváltást jelenti. Jézusunk úgy váltotta meg népét, hogy áldozati halálát Isten elfogadta, s megengedte, hogy ezért bûnbocsánatot nyerjen mindenki, aki hisz benne. Más szóval: vérével kiváltott bûneink rabszolgaságából, s ezzel örökre magáévá tett. Az övé lenni, ez életünk legnagyobb ajándéka!

Uram!

Mikor terád emlékezem,
És nevedrõl elmélkedem:
Betöltesz új reménységgel,
Túláradó örvendéssel,
Ó, Jézusom, ó, Jézusom! (EÉ 380,4)

Hálát adok neked, Szabadító Jézusom, az Atyától öröktõl fogva született valóságos Isten, és Szûz Máriától született valóságos ember, hogy engem, elveszett és megítélt embert megváltottál minden bûntõl, megszabadítottál a halálnak félelmétõl és az ördögnek hatalmából, és a magadévá tettél. Nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága véreddel, ártatlan szenvedéseddel és haláloddal. Hadd legyek hát mindezért egészen a tied, hadd szolgáljalak igazságban és hûségben utolsó szívdobbanásomig! Ámen. (A Kis káté nyomán)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.