Azután így szólt Mózeshez az Úr: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. (2Móz 16,11-12)

Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom õket elbocsátani, nehogy kidõljenek az úton." (Mt 15,32)

Olvasmányok: 2Kor 5,1-10 és Ézs 24,1-23

December 11.
"A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendõt is szentnek nevezik majd, Isten Fiának." (Lk 1,35)

Az angyali bejelentéstõl megdöbbent Mária kérdésére - hogyan szülhet, hiszen férfit nem ismer - válaszolt Gábriel a fenti mondattal. Jézus születésének isteni titka áll elõttünk. Arról van itt szó, amirõl az Apostoli hitvallásban így teszünk bizonyságot: "...fogantatott Szentlélektõl, született Szûz Máriától [...]." A Niceai hitvallás pedig így fogalmaz: "Megtestesült a Szentlélektõl és Szûz Máriától, és emberré lett."
A születendõ gyermek egész létét Isten Lelkének és erejének köszönheti. Valami hasonló történik, mint a pusztai vándorlás során, amikor "beborította a felhõ a kijelentés sátrát, és az Úr dicsõsége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába [...]." (2Móz 40,34-35) Most pedig az Isten Lelke közvetlenül beleavatkozik az emberiség történetébe és Mária életébe. Titok ez, meg nem magyarázható titok, de az angyali-isteni kijelentést és annak hagyományát õrzõ egyház alázatosan tartózkodik Isten titkainak feszegetésétõl. Gábriel mondata sem akarja az isteni titkot felfedni, csak az eredményrõl beszél: Mária gyermekében emberré lesz az Isten Fia.
Keresztelõ János születésénél az öregedés és a hanyatlás biológiai folyamatát fordította vissza az Úristen hatalma. Jézus származásával viszont olyasmi történt a teremtett világban, melyet azelõtt sohasem ismertek. Jézussal beleszületett - elõször és utoljára - az emberi fajba egy olyan valaki, aki egyidejûleg Isten és ember. Keresztyén hitünk egyik kitörölhetetlen sarkköve ez! Ha Krisztus nem az élõ Isten Fia, nincsen megváltás. Ha csupán ember volt, bármilyen szent lett volna is, áldozata nem hordozhatta el a világ bûnét, s nem reménykedhetnénk sem testünk feltámadásában, sem az örök életben.
Jézus Krisztus azonban valóban az Úr! Jézusunk az Isten Fia! Ez a mondat a keresztyén tanítás nélkülözhetetlen része, és személyes hitvallásunk is. Így hiszünk benne, mert így ismertük meg õt!

Uram!
Áldalak, mert valóságos ember vagy, belülrõl ismered minden gondunkat, bajunkat, kísértéseinket. Áldalak, mert valóságos Isten vagy, s ezért tudsz segíteni rajtunk!

Jézus, élõ Isten Fia,
Te népek nagy váltságdíja.
Mert tied a föld és az ég,
Neved örökké áldassék! (EÉ 183,1)

Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.