Az okosok fényleni fognak, mint a fénylõ égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. (Dán 12,3)

Ne feledkezzetek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. (Zsid 13,7)

Olvasmányok: Mt 3,1-6 és Ézs 26,7-19

December 15.
"Aki gyõz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, [...] és az én új nevemet." (Jel 3,12)

Advent közepén járunk. Bizonyára akadnak közöttünk olyanok, akik elfáradtak már a készülõdésben, a vásárlásban, a nehéz kívánságok hosszú listájának teljesítésében. Mások örülnek, hogy erejük is, pénzük is van ajándékok készítésére, vásárlására, s alig várják, hogy megláthassák a megajándékozottak örömét, karácsonyeste csillogását.
Tulajdonképpen nem is kell megvárnunk ahhoz a karácsonyt, hogy eltölthesse szívünket az ünnep öröme! Hiszen az idei advent nem az idei karácsonyra készít fel. Minden advent azt hirdeti: Jézus már eljött! Az elsõ advent beteljesedett.

Eljött már, akit az atyák rég vártak, [...]
Kirõl próféták jövendõt mondottak [...]." (EÉ 158,3)

Ezért az ünnepi készülõdés félidejében ne a betlehemi születésre készüljünk, arról lekéstünk. Sokkal inkább az élõ Úr Jézus szavaira figyeljünk. Õ pedig a szolgálatban való hûségre, a kísértésben való megállásra, hivatásunkban való állhatatosságra biztat. Aki így tesz, az a gyõztes. Az gyõz, aki megbízható, aki akkor is teljesíti a feladatát, amikor nem érzi "hátán" fõnökének, Urának szemét. Az gyõz, aki rendíthetetlen szilárdsággal keresi Ura akaratát a másként gondolkodók körében is. Az gyõz, aki legyõzi önmagát, amikor saját érdeke elé helyezi az Isten ügyét vagy a felebarátja érdekét.
Az ilyen gyõztesek az Isten örök templomának oszlopai. Õket onnan senki sem távolíthatja el. Rájuk már maga Jézus írta fel az Isten nevét és a saját nevét, mégpedig tulajdon vérével. Csak azért tudnak gyõzni, azért maradhatnak hûségesek hozzá, mert az övéi, mert megváltottjai.
Az ünnepre készülõdés fáradtságát pedig váltsa fel megváltottságunk öröme!

Uram!

Ó, segíts gyõzni, hogy õrt álljak ébren, Ó, segíts gyõzni, míg elnyerem nálad
Hisz te, nagy Õrizõ, nem alszol el! Egykor a gyõzelem drága jelét,
Támogasd halk imám most is az égben! S új, örök énekem majd zengve árad,
Ígérted, szószólóm, védõm leszel. Új nyelven, ujjongva száll tefeléd!
Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Hõs karod akkor én vég nélkül zengem:
Adj erõt híven az õrhelyen állnom! Légy áldva, Jézusom, mert gyõztél bennem!
Adj erõt híven az õrhelyen állnom! Légy áldva Jézusom, mert gyõztél bennem!
(EÉ 374,2.4)

Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.