És megtudja az egész egybegyûlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. (1Sám 17,47a)

Hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja! (2Tim 2,19)

Olvasmányok: Mt 3,7-12 és Ézs 28,14-22

December 16.
Mária pedig ezt mondta: "[...] nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,és szent az õ neve [...]." (Lk 1,46.49)

Zakariás megnémult az angyallal való találkozás után, így elmondani sem tudta azt, ami vele történt. Mária viszont felkereste rokonát, Erzsébetet, s a két boldog várandós a közösen eltöltött három hónap alatt többször is megoszthatta egymással örömét s annak "történetét". Együtt figyelhettek azokra, akik a szívük alatt növekedtek.
Mária nemcsak Erzsébetnek, de magának az Úristennek is kiöntötte szívét. Nem is tudta magában tartani azt, amivel telve volt szíve. Ujjongó öröme zsoltáros énekben, páratlan szépségû himnuszban fejezõdik ki ajkán. Az egyházban a latin fordítás alapján Magnificatnak nevezzük Mária énekét, ennek alapján énekek, kórusmûvek, többtételes oratóriumok születtek. Mária öröme így gyûrûzik tovább.
Örömében az Urat magasztalja. Azt, aki magasan felette van. Azt, aki megközelíthetetlen magasságból "rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára". Arról énekel, hogy a Hatalmas "nagy dolgokat tett vele". A dicséret és tisztelet ezért egyedül az övé. A Magnificat mondatainak nem õ (Mária) az alanya, hanem a cselekvõ Isten; és nem õ a tárgya sem, hanem a születendõ fiú, ha nem is nevezi õt itt néven. S a dicsérendõ Úr ugyanezzel a felemelõ szeretettel fordul általában az emberek felé: "...irgalma megmarad nemzedékrõl nemzedékre az õt félõkön." Mindezért száll a hálaének, a köszönet és a magasztalás szava a hatalmas Úr trónusához: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm elõtt [...]." (Lk 1,46-47). Mária minden szavával az Úristenhez fordul, õt illeti a dicséret, a dicsõség és a hálaadás!
Hol késnek szívünk teljességébõl szóló szánk ujjongó énekei?! Máriához hasonlóan vegyük észre életünk örömre és hálaadásra okot adó eseményeit! Hiszen már sokszor átéltük Istenünk irgalmát, azt, hogy mindig kész volt felénk fordulni, bûneink ellenére velünk újat kezdeni. Itt az idõ Urunkat magasztalni! Erre biztat a 150. zsoltár alapján írt hálaadó ének is:

Dicsérjétek az Urat,
Földön és a mennyben,
Tisztelet és hódolat
Szentségérõl zengjen!
Dicsérjétek hatalma
Nagyságáért Istent,
Kinek dicsõ uralma
Jóra vezet mindent! (EÉ 49,1)

Uram!
Szeretnék most is hálaéneket zengeni nevednek! Bánom, hogy ezt sokszor elmulasztottam. Taníts észrevennem életemben szereteted jeleit! Segíts, hogy kegyelmedrõl szívvel és szájjal, szóval és élettel bizonyságot tudjak tenni! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.