Megbocsátom bûneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. (Jer 31,34)

Az Úr angyala ezt mondta Józsefnek: "Mária fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert õ szabadítja meg népét bûneibõl." (Mt 1,21)

Olvasmányok: 2Kor 1,18-22 és Ézs 32,1-20

December 19.
József [...] úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét [...]. (Mt 1,24)

Józsefnek, Jézus nevelõapjának egyetlen szavát sem jegyezte fel az evangélium. Alakja elmosódott, nagyon keveset tudunk róla. Pedig nyilván sokat tett övéiért: támasza volt Máriának és Jézusnak az egyiptomi menekülés során, családi fészket biztosított a názáreti évek alatt, s kenyérkeresõ mesterségre tanította meg fiát.
Ám ami ezeknél a fontos dolgoknál még fontosabb: igaz ember volt (Mt 1,19), s ezt kevesekrõl írja Bibliánk. Igaz volta akkor domborodott ki, amikor kiderült, hogy jegyese áldott állapotban van. Rádöbbent: ez az asszony nem az övé, el kell tehát bocsátania! Tehetné ezt nyilvánosan is, de akit szeret, nem akarja pellengérre állítani. Titokban fogja végrehajtani a szakítást. Döntésében benne van az igazság is, és a végtelenül tapintatos szeretet.
Ekkor szólítja meg õt az Úr angyala. Tanácsára másként dönt, magához veszi Máriát, vállalja az apaságot a születendõ gyermek mellett. Igaz volta abban teljesedik ki: nem formál jogot arra, aki az Istené!
József helyzete egyedi és megismételhetetlen. Hite viszont mindannyiunké: ami Máriában fogant, "az a Szentlélektõl van" (20. vers). A titok titok marad, de Józseffel, sok kortársával és az utána következõ Krisztus-követõkkel együtt vallanom kell: Jézus az, akinek az angyal bejelentette. Bûneinkbõl szabadító, Megváltó. Szûz Máriától született valóságos ember, de ugyanakkor "az Atyától öröktõl fogva született valóságos Isten" is. Így az én Megváltóm is! Ezt kell hinnem, sõt benne kell hinnem. Akkor megtapasztalhatom azt, amit maga József, a nevelõapa: "Vezetném és Õ vezet engemet" (Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél).

Uram!
Te vagy karácsony legnagyobb ajándéka! Hozzád képest eltörpül mindaz, amit egymásnak készítünk, vásárolunk. Ne engedd, hogy csillogó ajándékaink fénye elterelje figyelmemet rólad, Uramról, Királyomról, Megváltómról.
Szeretnék én is ajándékot adni neked. Mit adhatnék, hiszen amim van, mind tõled való! Hadd adjam hát magamat: fülemet, hogy mindig meghalljam szavad, szívemet, hogy meg is értsem, be is fogadjam azt. Számat, hogy rólad szóljon, dicséretedrõl énekeljen. Kezemet, hogy nevedben simogasson, mások terhét hordozza. Lábamat, hogy másoknak megvihessem karácsony jó hírét.
Legyen hát szám a te szád, kezem a kezed, lábam a lábad, hogy szólhass és cselekedhess általam, akaratod szerint. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.