Te uralkodsz a dühöngõ tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted õket. (Zsolt 89,10)

Jézus felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. (Mt 8,26)

Olvasmányok: Jel 5,1-5 és Ézs 33,17-24

December 20.
[János] hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bûnök bocsánatára [...]." (Lk 3,3)

János, Zakariás és Erzsébet fia kicsi gyermekkora óta tudta, hogy életének Istentõl rendelt hivatása van: õ lesz az érkezõ Messiás hírnöke és útegyengetõje. Hosszú ideig - valószínûleg Júdea pusztaságában - készülhetett erre a feladatra. S egyszer eljött a pillanat, Isten kihívta az elszigeteltségbõl, odaküldte az élet sûrûjébe a Jordán folyó átkelõhelyéhez, ahol megpihennek az utazók, kirakodnak a vándorkereskedõk, szerencsét próbálnak a munkanélküliek.
Ebben a vásári zûrzavarban szólalt meg Keresztelõ. Hangja, mint a mennydörgés, mondanivalója félelmetes. Egyáltalán nem válogatta meg a szavait. Nem hízelgett hallgatóinak, sõt viperáknak nevezte õket. Sikerült is kizökkenteni õket magabiztosságuk nyugalmából. Az Úr meg akar érkezni népéhez, de útjában vannak elkövetett vétkeink, mint halmok és hegyek - hirdette Keresztelõ -, s mulasztásaink, mint mély szakadékok. Az Úr érkezése elõtt mindenkinek bûnbánatot kell tartania! Istennel járt hívõ õsökre való hivatkozással senki sem válthatja ki az önvizsgálatot és a megtérést. Isten mindenkitõl gyökeres életváltoztatást vár.
Ma is mindnyájunknak szüksége van bûnbánatra, megtérésre, életváltozásra. Jaj annak, aki azt gondolja magáról, soha nem tévedett, soha nem vétkezett. Urunk jobban ismer minket, mint mi magunkat. S bizony nemcsak templomok szószékérõl, de családi vagy baráti viták hevében is hangzik felénk a felszólítás: "Ez így nem mehet tovább! Lásd be, mekkorát hibáztál! Hozd rendbe életedet!" Elképzelhetõ, hogy a haragjában túlzóan fogalmazó házastárs vagy jó barát szaván át maga az Úr üzen: "Tarts önvizsgálatot!"
A megtérés múltunk õszinte megbánása és megvallása. Ne szégyelljük bûnbánatunk könnyeit sem! Örüljünk, hogy Urunk nemcsak sürgeti megtérésünket, de bocsánatával munkálja is. Keresztségünk pedig bocsánatának pecsétje. A keresztségben kapott kegyelem akkor is szilárd, ha hitünk ingadozik. Ha pislákoló hitemmel mindössze annyit tudok mondani: "Uram, a keresztségben elfogadtál, fogadd el mai bûnbánatomat, bocsáss meg, s adj új kezdést!" Õ megbocsát, sõt bátorságot és erõt ad az új életre.

Uram!
Restellem, hogy a múltban sok rosszat követtem el, pedig óvtál tõle; gyakran elmulasztottam cselekedni a jót, pedig ismerhettem akaratodat. Vedd le rólam bûneim terhét! Ajándékozz meg halálod és feltámadásod gyümölcsével: itt a földön új élettel és a mennyben az örökkévalósággal. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.