Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot. (Zsolt 74,16)

Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívõkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. (Róm 13,11b-12a)

Olvasmányok: Jel 22,16-17.20-21 és Ézs 35,1-10

December 22.
János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erõsebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam [...]." (Lk 3,16)

Keresztelõ János a bûnöket keményen ostorozó igehirdetése ellenére is hallatlanul népszerû lett. Százak, talán ezrek hallgatták, s még többen beszéltek róla országszerte. Mûködését bizonyára figyeltette a megszálló római hatalom. A jeruzsálemi szinedrium pedig, a papságnak, a véneknek és a farizeusoknak a tanácsa vizsgálóbizottságot küldött hozzá. "Ki vagy te - faggatták -, a Krisztus, vagy Illés, vagy esetleg ama próféta?" Népszerûségében rejlõ lehetõségét ezek a kérdések mutatják. Csak egy szót kellett volna szólnia: "Én vagyok a Messiás!" Szavára tömegek mozdultak volna meg: hegyek között fegyverkezõ zelóták, falusi nincstelenek s a rómaiakkal összepaktált vezetõkre haragvó tömegek.
Ám Keresztelõ elhárítja magától a veszélyes kísértést. "Nem vagyok, nem én vagyok a Messiás! A Messiás az Isten Báránya, aki elveszi a világ bûnét. Én csak útegyengetõje vagyok az igazinak, kiáltó szava az érkezõnek. Hozzá képest parányi vagyok, még a körülötte szükséges rabszolgamunka elvégzésére sem méltó" - mondja alázatosan. Éppen azért, mert alázatos, tud hitelesen felmutatni az érkezõre, Jézusra.
Korunk embere, köztük sok keresztyén is "én-túltengésben" szenved. Pedig ha eltelünk önmagukkal, képtelenné válunk álláspontunk felülvizsgálatára, nem tudunk beleérezni a másik ember sorsába. Sõt már-már úgy teszünk, mintha az Úristen nekünk adta volna a mindenki felett való ítélkezés jogát.
Keresztelõ Jánosokra van ma is szükségünk, hogy felébredjünk! Kiáltsanak, hogy ki tudjunk látni, ki tudjunk lépni az önnön védelmünkre épített várfalak mögül. Kiáltsanak, hogy észrevegyük, rajtunk kívül mindenki más is az Isten teremtménye s Krisztus megváltottja! Útegyengetõkre van szükségünk, hogy az Érkezõt fogadhassuk!

Uram!
Szabadíts meg önhittségembõl, amellyel magamat másoknál különbnek tartom! Ne engedd, hogy mindig magamról beszéljek, ne engedd, hogy folyton magamat állítsam példaképül mások elé! Segíts levetkeznem a tévedhetetlenség páncélját! Segíts bárkiben felfedeznem a felebarátot! Segíts, hogy szavaimmal és tetteimmel mindig rád mutassak! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.