Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért! (Ézs 55,1)

A trónuson ülõ ezt mondta...: "Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen." (Jel 21,5-6)

Olvasmányok: Jn 1,1-5(6-8)9-14 és Zsid 1,1-3(4-6)

Lekció:Lk 2,15-20 (Mt 23,34-39) Ézs 11,1-9 (2Krón 24,17-21)

Igehirdetési ige:Tit 3,4-8 (ApCsel 6,8-15; 7,54b-60)

December 26. - Karácsony második ünnepe
[...] a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amirõl üzent nekünk az Úr." (Lk 2,15)

Különös emberek a pásztorok. Kint élnek a pusztán állataikkal. Erõsek és bátrak, nyájuk védelmében megvívnak a kóbor ragadozókkal. Becsületük nemigen van, adósságot nem lehet behajtani rajtuk, hiszen ma itt vannak, holnap amott, mindig új meg új legelõt kell keresniük. Templomba nem járnak, nem hagyhatják magukra bárányaikat. Tisztességes, vallásos emberek talán szóba sem álltak velük.
Az Úristen azonban nem személyválogató. Hozzájuk küldi az angyalt a világra szóló hírrel: "Üdvözítõ született ma nektek!" Õk hallhatják az angyalok karának énekét is: "Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Karácsony történetének ez a vonása mindennél erõsebben beszél arról, hogy az Isten mindenkit egyformán szeret, kegyelme pedig megfizethetetlen, mert ingyen kegyelem.
Az lett volna a csoda, ha ezek az egyszerû emberek nem akartak volna végére járni a meghallott hírnek. Talpra pattantak, nyájukat hátrahagyva sietve elindultak, hiszen nem elég tudniuk azt, ami történt, látniuk kell, át is kell élniük azt. Az angyal által mondottakat most már maguk is megtapasztalták. Megérte az út a sötét éjszakában "egészen Betlehemig"; hol van ez ahhoz a távolsághoz képest, amit az Isten tett meg mennyei lakóhelyétõl emberi szívünkig?!
A karácsonyi evangélium mozgósít. Olyan utakra, ahol még nem jártunk, olyan emberekhez, akiket még nem ismertünk. Karácsony szeretete új életre indít. Mozdulj hát, Isten népe! Sokan várják karácsony örömhírét!
Olyanok is, akiknek nincs karácsonyuk!

Uram!

A pásztoroknak lábát add nekem,
hogy Hozzád siethessek sebesen.
És a napkeleti bölcsek kezét,
hogy szívem, kincsem letegyem eléd!
Angyalok hangját, hogy mindenkinek
örömhírt és békességet vigyek!
S Mária igét-megõrzõ szívét:
hadd legyek, Jézus, örökre tiéd!
(Horst Orphal után németbõl Túrmezei Erzsébet)

Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.