Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! (Zsolt 62,11b)

A bölcsek kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak a gyermeknek: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,11b)

Olvasmányok: 1Jn 4,11-16a és Mt 3,13-17

December 29.
[Simeon ezt mondta:] "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet [...]." (Lk 2,29-30)

Isten országában nincsenek véletlenek. A váratlan találkozások mögött pedig az Úr hatalma és szeretete van.
"Igaz és kegyes ember volt" (25. vers) a Jeruzsálemben élõ öreg Simeon, aki "várta Izráel vigasztalását", azt az idõt, amikor Isten üdvösségének fénye az egész teremtett világot megvilágítja. Bízott Isten ígéretében, hogy még halála elõtt találkozni fog az Üdvözítõvel.
Erre a találkozásra úgy kerülhetett sor, hogy a mózesi törvények értelmében József és Mária felvitték a Gyermeket a templomba. Áldozatot mutattak be az asszony gyermekszülés utáni megtisztulásáért, s Jézust, mint elsõszülött fiúgyermeket az Isten szolgálatára szentelték.
Simeont Isten Lelke késztette, hogy éppen akkor menjen oda, s egyszer csak

[...] elébük fehéredett
galamb-õszen a homályos templomból.
A Gyermeket hogyan ölelte át!
Ráncos arcán hogyan pergett a könnye!
Látta a Messiást, Isten Fiát,
s alig talált szót, hogy megköszönje!
(Túrmezei Erzsébet: Simeon)

"Már megyek békén, örömmel, hív az Isten..." - kezdi Luther Márton a Simeon éneke alapján írt búcsúzó énekét. Békén, örömmel, mert mindent megláthattam, amit látnom kellett, s amit látnom engedett az Isten. Találkoztam Jézusommal, Megváltómmal, s "Benne látom Üdvösségem, életem ínségben és halálban" (EÉ 500,1-2). Csak ezzel a tapasztalattal és reménységgel szabad búcsúznunk a földi élettõl s indulnunk az örökkévalóságba!
S mi lesz azokkal, akik még nem találkoztak vele?! Ki tanítja meg õket meghalni méltósággal és félelem nélkül?! Tudniuk kell, hogy oda távoznak, ahonnan érkeztek: az Úristen kezébe.

Uram!
Édes mennyei Atyám! Ha bármely órában vagy pillanatban - nappal vagy éjszaka - jössz is, és kopogtatsz lelkemért, hogy elvigyed azt, amit te leheltél belém, arra kérlek: lelkemet és életemet hadd ajánljam a te szeretett Fiad, Jézus Krisztus véréért, szenvedéséért és haláláért a te kezedbe. Ámen. (Luther Márton imádsága)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.