Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Urunk, Istenünk, benned reménykedünk! (Jer 14,22c)
[Krisztus] által járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Istendicsõségében. (Róm 5,2)
Olvasmányok: Józs 24,1-2a.13-18.25-26 és 1Móz 1,1-13
Lelki útravaló a mai napra
Január 2.
Õáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsõségében. Róm 5,2
Nem délibáb
"Az utakat
sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az
utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetõségnek, melynek
segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó
tavaszi erdõbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak
mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk
van . Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk
és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes
rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és
ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a
célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban
értjük meg, közvetlenül a cél elõtt." - írja Márai Sándor (Ég és föld)
Isten
Útját sem érti meg sokáig az ember. Elõször csak meg akarja találni a
helyét a szövevényes ösvényû világban. Sokszor semmit sem ért, máskor - s
ez talán még veszélyesebb, - úgy gondolja, mindent átlát, ismer, tud,
sõt jobban tud. Még Istennél is jobban. Gyakran az indulatok és a
meggondolatlan cselekedetek világába viszi õt ez a jobban tudás... Aztán
egyszerre megértjük, keresve Õt, az akaratát, a mondanivalót, ami Tõle
nekünk üzenet, hogy mégis van rend a világban. Sõt, Isten rendje
valóságos, és mi is csak akkor vagyunk a helyünkön, ha ebben a rendben
látjuk magunkat, az életünket és az örökkévalóság távlatát. Megláttatja
azt is, ami nem illik a képbe. Emberi hibáinkat, elrontott lépéseinket -
amelyek mindig eltávolítottak, Istentõl, embertõl valódi önmagunktól.
Õ, a Teremtõ Isten lépett közel - utat teremtett, úttá lett, eljött,
Jézusban.
A szabadság iránti vágy olyan mélyen gyökerezik bennünk.
Mellette pedig paradox módon ott van annak az igénye, hogy tartozhassunk
valahová. Isten megadja nekünk a megoldást erre a látszólagos
ellentmondásra. Szabad az út, Hozzá. Dönthetünk úgy, hogy igent mondunk
arra a végtelen szeretetre, ami akkor is kísérte életünket, amikor még
nem is ismertük, nem is tudtunk róla. Sõt, életünk forrása volt,a
kezdetektõl.
Szabad az út, nincs olyan külsõ vagy belsõ akadály, ami
eltorlaszolhatja. Csak mi magunk gátolhatjuk meg azzal, ha nem hisszük,
ha nem indulunk el rajta, ha nem vagyunk hajlandóak önmagunkon, saját
elképzeléseinken, vágyainkon, akaratunkon átlépni.
Isten jelenléte,
szeretete, hozzánk való hûsége nem délibáb. A legvégsõkig elment
Atyaként az Isten, hogy ezt a felismerést, kegyelmi állapotot megélhesse
minden ember. Átélve az Istenhez tartozás szabadságát, megláthatjuk,
hogy életutunk mögött, ott az Õ akarata, és célba vezetõ terve. Ezért
nem magunkkal dicsekszünk, vagy magunkat dicsérjük, hanem Õt. A Teremtõ,
Megváltó, Megszentelõ Istent. Életünknek ez lesz a legmeghatározóbb
koordináta rendszere. Akkor összeáll a kép, az utak szövevénye értelmet
kap és öröm és hála tölti el a szíveket. A miénket is, és örömünket
semmi, senki nem veheti el tõlünk.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.
Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Lelki Béke
Lelki Béke
Lelki Béke
Lelki Béke