Meztelenül jöttem ki anyám méhébõl, meztelenül is megyek el. (Jób 1,21a)

Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belõle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. (1Tim 6,7-8)

Olvasmányok: Jn 2,1-11 és Róm 12,(4-8)9-16

Lekció:Jn 2,1-11 Róm 12,6-16

Igehirdetési ige:2Móz 33,14-23

Január 18.

Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belõle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 1Tim 6,7-8

"Amikor derûs arcod a tükörben szemléled, bizonyosan nem úgy véled, hogy egy nap majd mindez elenyészhet" - énekli a szólót egy angyali arcú és hangú, apró olasz utcagyerek Néri Fülöp atya árvákból verbuvált kórusában. Aki látta a "Legyetek jók, ha tudtok" címû filmet, biztosan soha nem felejti el azt a jelenetet, ahol a nincstelen gyerekek arról énekelnek, hogy egyedül az Úr alázatos szeretete a fontos, az egyszerû, de örömteli élet. Minden más kincsünk és élvezetünk veszendõbe megy, puszta hiábavalóság, formálja a sok kis éhes száj. Semmit nem vihetünk magunkkal.
Rendkívüli sebességgel telnek a napok. Micsoda az emberi élet? Percek bolhái vagyunk csupán, válaszolná talán a Prédikátor könyvének írója. Jézus egyik tanítványa a Lélek pünkösdi kitöltésekor prédikálva pedig így felelne: Isten lenyûgözõ ajándéka. Mindkettõ igaz lehet.
De Isten lenyûgözõ ajándéka is nagyon gyorsan múlik el. Minél több évre tekintünk vissza, annál rövidebbnek látjuk az életet. Egyszer egy afrikai nyomortelepen megkérdeztem az ottaniakat, hogy mégis mitõl ilyen vidámak? Számomra addig elképzelhetetlen körülmények között volt hangos az õ jókedvük. Egyikük körbemutatott, és így válaszolt: nem tudunk változtatni ezen, de arra nincs idõnk, hogy egész életünkben sírjunk. Inkább énekelünk Istennek, és táncolunk.
Hogy mi ad okot az elégedettségre, viszonyítás kérdése. Ha egyszer elbeszélgethetnék a test valóságában is Jézussal, azt hiszem, megnyugodnék. A hit titokzatos útján erre ígéretet is kaptam, csak a napját nem tudhatom még. De nekem ez elegendõ élelem és ruházat lelkileg. Remélem, õszinte a hangom, ha megpróbálok együtt énekelni az olasz árvákkal, táncolni az afrikai nyomorgókkal.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.