Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram...! Lelkem is csupa reszketés. (Zsolt 6,3-4a)

Pál írja: Az [Úr] ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9a)

Olvasmányok: 5Móz 4,5-13 és 1Móz 9,1-17

Január 19.

De õ ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erõtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 2Kor 12,9

Mindennapjaink során megannyiszor végzünk kisebb vagy átfogóbb számvetést: mi az, amire szükségünk van, s elég-e? Útközben eszembe jut: be kellene ugrani valamiért a boltba, van-e nálam elég pénz? De komolyabban vetõdhet fel az általános kérdés: elég-e a megélhetéshez, ami van? Mit engedhetek meg magamnak az én helyzetemben? Számot kell vetnünk idõnként a tudásunkkal: elég-e az iskolában a tovább haladáshoz? Elég-e egy munkakör betöltéséhez? Elég-e az életben való eligazodáshoz? Minduntalan szembesülünk azzal a kérdéssel is: Elég-e az idõm, hogy minden téren helyt álljak? Jut-e az idõmbõl figyelemre, türelemre, a szeretet apró megnyilvánulásaira? Vagy még a kötelességekre is nehezen, mert határidõk közé ékelõdve élem az életemet?
Mi a végeredmény? Elégtelen, vagy elégedetlen mérleget tudunk legtöbbször kiállítani. Mindkettõ arról szól: nem elég, ami jut, amit megszerzek, ami én magam vagyok. Ez pedig még nagyobb sietségbe hajszol bennünket.
Isten igéje így bíztat: "Elég neked az én kegyelmem". Talán azért olyan nehéz ezt elfogadni, mert eszünkbe jut róla a kegyelemkenyér létbizonytalansága, a kegyelembõl adott osztályzat szégyene, vagy a módosított határidõ komolytalansága.
Isten kegyelme azonban nem a nyomorult voltunkra akar emlékeztetni, hanem a megajándékozottság örömével eltölteni. Megdolgozott javainkat - ha sok, ha kevés - Istenre mutató jellé teszi, mint az öt kenyeret és a két halat, hogy szabadok legyünk a keserû irigységtõl. Ugyanez a kegyelem tudásunkat bölcsességgé érleli, hogy a nagyravágyás és az önzés állandó zajában is fel tudjuk ismerni Isten dicsõségének szelíd harmóniáját. Az idõt pedig Isten kegyelme nem elodázza vagy halogatja, nem is veszi lazábbra könyörtelen szorítását, hanem megtanít értékelni és kihasználni a kegyelmi idõt.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.