Lelki növekedés (2)
„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)

Pál azt íjra: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2). Felelősséget kell vállalnod saját lelki növekedésedért, mert amíg nem tanulod meg hordozni a saját terheidet, nem fogsz tudni segíteni másoknak. Emlékszel a régi történetre, amikor egy kisfiú az öccsét a hátán cipelte, és valaki megkérdezte tőle, nem nehéz-e? A kisfiú így felelt: „Ő nem Nehéz, ő a Testvérem.” Isten azt akarja, hogy ne mindig téged kelljen cipelni, hanem te is fel tudj emelni másokat. Ahelyett, hogy mindig érted kelljen imádkozni, te imádkozz másokért. Ahelyett, hogy mindig rászorulnál arra, hogy kapj valamit, neked kellene adakoznod. Miért „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35)? Mert az elfogadásban a folyamat véget ér nálad – de az adakozással működésbe hozod a viszonzás törvényét.

Pál azt mondja: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja »igazságotok gyümölcsét«. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk… Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.” (2Korinthus 9:7–13). Ha csak magaddal vagy elfoglalva, akkor mindig kicsi maradsz. Ha megnyílsz, és szeretettel közeledsz mások felé, akkor kezdesz el lelkileg növekedni.