Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél.
Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is:
megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat,
amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon
elfoglalt voltál.

Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél.
Túlságosan lekötött az, hogy milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy
lenne pár perced, hogy megállj egy pillanatra és köszönj, de te túl
elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig tétlenül várakoztál, 15 percig dologtalanul
üldögéltél. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem,
beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és
felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt
nem értél rá, hogy bármit is megossz velem. Sokkal több dolgod volt
annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy
hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad, hogy
3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt
nekiláttak volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj!

Amikor hazamentél, úgy tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután
néhányat elvégeztél közülük, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te
szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem sok lényeges dolog történik ott.
Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék előtt, nap mint nap,
holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod a képernyőt.

Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez alkalommal sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt voltál. Jó éjt kívántál a
családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is
elaludtál. Nem baj!

Talán még észre sem vetted, hogy én mindig ott vagyok melletted.
Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még van idő, és remélem, hogy
egyszer majd fogsz velem beszélgetni.

Szeretnélek megtanítani arra, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon
szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára,
vagy a szíved mélyéről feltörő hálaadásra. Nagyon nehéz egyoldalúan
beszélgetni veled.

Nos, amikor te másnap ismét felkelsz, én újra várni fogok rád a
szeretettemmel. Remélem, az új nap során szánsz rám egy kevés időt.

Szeretettel neked  Erikától