Munkaerkölcsöd olyan legyen, amit Isten meg tud áldani!
„Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani…” (Példabeszédek 22:29)

William Zinsser újságíró első munkahelye a The New York Herald Tribune volt. A kezdő riporterek hagyományosan a gyászjelentések rovatát kapják. Zissner azonban elégedetlen volt ezzel a megbízatással. „Pulitzer díjas oknyomozó riportokat tudnék írni – gondolta magáról – de itt ragadtam a gyászjelentések között.” Végül összeszedett magában annyi bátorságot, hogy megkérdezze szerkesztőjét: „Mikor fogok már valami rendes sztorira megbízást kapni?” A zsémbes öreg szerkesztő rámordult, és ezt mondta: „Figyelj, kölyök, soha nem fogsz tudni semmi olyat írni, amit nagyobb figyelemmel olvasnának, mint amit most írsz. Ha rosszul írsz le egy nevet, ha tévedsz egy dátumban, a család meg fog bántódni. De ha szépen írsz valakinek a nagymamájáról vagy édesanyjáról, akkor örömet okozol neki, és örökre hálás lesz érte. Bekeretezve ki fogja tenni a falra, amit írtál.” „Ezzel a dolog megváltozott számomra. Eltökéltem, hogy többet fogok tenni – mondja Zissner. – Több kérdést fogok feltenni. Elmegyek a még egy mérföldre.” Alapjában véve ez a Hegyi Beszédből vett gondolat – írj olyan gyászjelentéseket, amilyet szeretnél, hogy majd rólad is írjanak, olyanokat, melyek megérdemlik, hogy bekeretezve kitegyék őket a falra, mert valamikor valaki tényleg ki fogja tenni. Zinsser végül más témákról is elkezdett írni, beleértve egy az újságírásról szóló könyvet, ami több mint egymillió példányban kelt el. Mindez azonban nem történt volna meg, ha a gyászjelentéseket nem teljes odaszántsággal írja. Értsd meg, ha nem adod bele a lelkedet a munkádba, amit most végzel, nem fogod megtapasztalni a Lélek jelenlétét sem (pedig Ő mindig jelenlévő).