Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (Jn 15,4)Nem szabad úgy tennünk, mintha minden rendben lenne, amikor épp nem vagyunk Őbenne, hanem távolodunk, vagy már távol is vagyunk Jézustól.Erről beszél Festo Kivengere (1919-1988), egykori ugandai anglikán püspök: „Amikor az Úrral való találkozásom után először vettem észre, hogy egy szakaszon eltávolodtam tőle, nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni. Úgy gondoltam, ha nem veszek róla tudomást, magától meg fog oldódni ez a probléma. Énekeltem tovább, mondtam imádságaimat, de az Úrtól való távolság megmaradt. De egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Gondolataimban letaszítottam az Urat a trónról, de feltételeztem, ha fenntartom az Úr iránti közelség látszatát, ez a közelség újból helyreállítódik.Elvesztettem a Biblia iránti éhségemet, amely pedig nekem élő könyv volt; de továbbra is kötelességtudattal olvastam. Tulajdonképpen tudnom kellett volna, hogy ez a lelki-betegség egyik biztos jele. Az imádság unalmas rutinná vált, és az istentiszteletek már semmit sem jelentettek számomra. Még mindig megkíséreltem tisztességesnek lenni; de ezzel állandóan túlterheltem magam a hétköznapokban. Nem értettem, miért éreztem magam egyszerre olyan egyedül, mikor látszólagosan semmi sem változott. Vágyódtam a régi békesség után. Aztán egyik nap a Zsidók 10,19-22-ről prédikáltam: Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől."Ha vétkezünk és megszomorítottuk a Szentlelket, csak egy dolog marad: imádság megtisztulásért, bocsánatért és visszatérés Jézushoz. (Prókai Árpád)A nap gondolata:Az élet legértékesebb tapasztalatai ritkán érkeznek szépen csomagolva. Váratlan találkozásokban, emberek kritikus időszakaiban találunk rájuk.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!