Boldog házasság
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Máté 5:3)

Amikor a rózsaszín köd eltűnik, és a valóság veszi át a helyét, mitől lesznek egyes házasságok boldogok, míg mások kínkeservesek? A szerencse teszi? A jó gének? A makacsul kitartás? Aligha! A boldog házasság, ami túl tudja élni a változó körülményeket, azokra a tulajdonságokra épül, melyekről Jézus tanított.

Nézzük meg most ezeket:
1) Boldogok az alázatosak. „Áldottak (boldogok és irigyeltek) a lelki szegények (az alázatosak, akik nem gondolják magukat nagy jelentőségűnek)…” (Máté 5:3 AMP). A büszkeség, mely mindig önmagát helyezi előtérbe és mindig kiköveteli jogait, gyötrelmet szül, míg az alázat, az önmegtagadás és a társunk szükségeinek figyelembe vétele boldogságot hoz.
2) Boldogok a szelídek: a gyengédek, türelmesek, kedvesek. Ha házastársad küszködéseit kedvesen, beleérzően és hosszútűrően kezeled, azzal szeretetedet oly módon fejezed ki, ami gyógyulást tud hozni az életetek és házasságotok fájdalmas fejezetébe.
3) Boldogok az irgalmasok. Előbb vagy utóbb mind sérelmet okozunk egymásnak. A fájdalom, csalódottság és harag feltör belőlünk, amit aztán a vágy követ, hogy lássuk, ahogy megfizetnek érte. De ahogy a bosszú bosszút nemz, úgy az irgalom irgalmat szül. Az irgalom nem azt jelenti, hogy „hagyom, hogy megússza.” Ha irgalmasan bánunk házastársunkkal, az visszafelé is hat. Olyan légkört teremt, ahol ha valamiben hibázol, te is kegyelmet kaphatsz. Az irgalom véget vet a vitáknak, amikor már semmi más nem működik!
4) Boldogok a békességszerzők. Ha mindenáron a magunk igazát védjük, és nyerni akarunk, azzal csak felerősítjük a konfliktust. A házasságban, ha az egyik fél „nyer”, mindketten veszítenek! Az igazi győzelem az, ha feladjuk a személyes győzelmet a békességszerzés érdekében. Örökre elveszett maradnál, ha Jézus nem mondott volna le szándékosan jogairól a te rossz tetteidért cserébe. A keresztyén házasság szimbóluma nem csupán a gyűrű, hanem a gyűrűn rajta lévő kereszt. Boldog házasságot az ad, ha Krisztushoz hasonlóan megadjuk magunkat, és önző énünket keresztre feszítjük.