Gyakorold a megfontolt beszédet!
„Megfontolás őrködik feletted…” (Példabeszédek 2:11)

Mindannyiunkkal megesett már, hogy rosszat mondtunk, rosszkor, rossz hallgatóságnak, és végül nagyon bántuk. Egy lelkész nyugdíjba vonulására díszvacsorát rendeztek, és egy helyi politikust kértek fel arra, hogy beszédet mondjon. A politikus késett, ezért a lelkész úgy döntött, hogy ő is szól néhány szót: „Amikor huszonöt éve idejöttem, azt gondoltam, hogy ez egy rettenetes gyülekezet. Az első ember, akivel találkoztam, azt mondta, hogy lopott, hazudott, sikkasztott, házasságon kívüli viszont folytatott és kábítószerrel is élt. Megdöbbentem. Aztán rájöttem, hogy nem mindenki ilyen; ez a gyülekezet tele van jó emberekkel.” Ekkor megérkezett a politikus is, és elkezdte beszédét: „Sosem felejtem el azt a napot, amikor a lelkész úr megérkezett, és engem ért a megtiszteltetés, hogy a gyülekezet tagjai közül elsőként találkozhattam és beszélhettem vele.” Vigyázz, kinek mit mondasz, a meggondolatlan beszéd nagy károkat okozhat! A Biblia azt mondja: „Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged” (Példabeszédek 2:11). A diszkréció azt jelenti, hogy képesek vagyunk titokban tartani a kényes információkat – beleértve azokat is, melyeket tavaly hallottunk! A Példabeszédek írója azt mondta: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13), az Újszövetségben pedig Pál arra figyelmezteti a hívőket, hogy ne legyenek fecsegők, más dolgába avatkozók, és ne beszéljenek olyan dolgokról, melyekről nem kellene (ld. 1Timóteus 5:13). Lehet, hogy pillanatnyilag jól esik kibeszélni mások problémáit és kudarcait, de előre megjósolható, hogy ennek később rossz hatása lesz a kapcsolatotokra. Sőt, megbízhatatlan embernek fognak tartani. Egy bölcs ember azt mondta: „Öt dologra kell figyelned ahhoz, nehogy kicsússzon a szádon valami, aminek nem kellene: kiről beszélsz, kihez beszélsz, hogyan, mikor és hol.” Erre a tanácsra érdemes hallgatni!