Minden javunkra van!

Szeretném, ha ma föltennénk magunknak a kérdést, hogy mi miért vagyunk hívő emberek? Mi a célunk? Miért lettünk hívőkké, miért járunk gyülekezetbe? Miért próbálunk egy Istennek tetsző életet élni? Vannak olyan emberek, akik számításból lesznek hívőkké. Én már találkoztam olyan emberrel, aki úgy gondolkodott, hogy kötök én Istennel egy alkut: Isten adjon meg nekem valamit, segítsen meg engem valamiben, és akkor majd követem Őt. Ennek az szokott lenni a következménye, hogy jönnek az első próbák, és az a hit, ami hitnek látszott, az elpukkan, mint egy szappanbuborék, és tovább hívő élet nincsen. Sok ember ma előnyösnek látja, ha Isten-követőnek látszik. A régi rendszerben egy nagy bűn volt, ha valaki hitt, de ma általában tisztelik a keresztényeket, mindjárt másképpen fordulnak felé. Sokan mondják: Ha előny, hogy valaki hívő, akkor én az leszek! És egy darabig megy is a dolog… De mindenki hite előbb vagy utóbb komolyan megpróbáltatik.

Sátántól kérdezi az Úr, hogy: – Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Ő feddhetetlen, igaz, Isten-félő és bűngyűlölő. – Hogyne szeretne téged, mikor körülvetted minden javaiddal? Vedd csak el mindenét, meglátod, hogy szemtől-szembe átkoz meg téged! Sátán be akarta bizonyítani, hogy Jób csak érdekből Isten-félő. És Isten megengedi a próbát, hogy valóban látható legyen, mi van Jób életében.

Mi miért követjük az Urat? Azért, hogy jó dolgunk legyen, elismerjenek, mint „jó” embert? Vagy igaz Isten-félelem, szeretet van a szívünkben, és hála, hogy Ő megváltott minket? Bár ezen a földön az övéinek nyomorúsága lesz, és nem várhatjuk azt, hogy olyan nagy szeretettel vesznek körül minket – sokszor még a testvéri közösségben sem -, és nem várhatjuk, hogy nem lesznek nehézségeink a földi életben.

Isten pontosan tudja, hogy Jób milyen, mégis azt akarja, hogy ez láthatóvá legyen. Jézus körül is nagyon sokan voltak, míg csodák történtek, betegek gyógyultak, a kenyér szaporodott, de mikor arról kezd beszélni, hogy az Ő követése lemondással, különböző terhek vállalásával jár, az Ő országa nem e világban van, akkor a sok „tanítvány” szépen lassan elmennek onnan. Akik eddig Vele jártak, és az Ő követőjének vallották magukat, most ezt mondják: - Én ezt nem tudom vállalni… Jézus megkérdezi az ottmaradt tizenkettőt: - Ti is el akartok-é menni? Péter szívéből felszakad a vallomás: - Kihez mehetnénk, hiszen örök életnek beszéde van tenálad! Ők már meggyőződtek, hogy Jézus az Isten Fia! Ha valaki nincs meggyőződve Isten országa felöl, nincs újjászületve víztől és Szentlélektől, annak feltétlenül meg kell győződni, keresni kell az Urat! Mert a mi lelki házunkat sziklaszilárd alapokra kell építenünk! A rosta jár, és komolyan meg leszünk próbálva, hogy életünk megalapozott hívő élet, vagy széltől hányatott fellegek vagyunk, akiket hol ide, hol oda fúj a szél? Pedig a szél sokszor szembe fúj, és akkor is pontosan tudnunk kell, hol a cél! Mindegy, hogy mit mondanak rólam, én megyek, amerre utam kijelölted! – ez a megalapozott hit! Aki nem igazán hisz, az leengedi hitkarjait, és ezt mondja:- Nem is érdemes ezt csinálni tovább! Igaz, hogy eddig eljutottam, de itt kilátástalan minden. Én nem csinálom tovább, nekem elegem van az egészből! De még ebben a helyzetben is akar segíteni az Úr! Új erőt ad, és hitünket is növeli, ha Hozzá fordulunk!

Nem véletlen történnek a dolgok Jób életében sem. Úgy írja Biblia: Isten pedig engedi A te életedben sincs véletlen, hogy nem szeretnek, nem értenek meg – az Úr megengedte, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben! Jóbot is kikérte a Sátán, Isten megengedte a próbát, egy feltétellel: az életét nem veheti el! De nagy örömhír, hogy a Sátán nem azt csinál, amit akar! Itt azt olvassuk, hogy Sátánnak meg kellett jelennie Isten színe előtt, és számot kell adnia, hogy hol, merre járt. Sátán nagy hatalommal rendelkezik, de nem teljhatalommal! A mi életünkben sem! Semmit nem tehet Isten jóváhagyása nélkül! Mert ha tehetne, akkor gondoljátok, hogy mi élnénk? Vagy élne egyáltalán ember a földön? Mert a Sátán emberölő volt kezdettől fogva! De semmi mást nem tehet a Sátán, mint amit Isten megengedett neki!

És mit tesz addig Isten, amíg megpróbálja egy-egy gyermekét a Sátán? Nem kérdezi meg Sátánt az Úr, hogy – Hogyan viselkedett Jób a próba alatt? hanem Ő tesz bizonyságot: Erősen áll még az Ő feddhetetlenségében! Honnan tudta ezt Isten? Figyelte gyermeke magatartását, érzéseit, gondolatait, látta őt, hallotta beszédét. És látta, hogy a sok csapás alatt sem fordult ellene a szíve! Pedig sok baj zúdult reá! Egyetlen nap alatt meghalt mind a tíz gyermeke, megdöglöttek az állatai – rengeteg volt neki, és egymás után jönnek a rossz hírek… Mit is mondd Jób? „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Ő szent neve! Az Úr adta… - ezt mi is gyakran mondjuk, ha valami áldásban van részünk. Erről nagyon sok bizonyságunk van! Jób is boldog lehetett gyermekei körében, áldásban, tiszteletben…És ha az Úr elvesz? Joga van hozzá? Istennek mindenhez joga van! Jóbtól egy nap alatt visszavett mindent, mert meg akarta próbálni. És milyen csodálatosan reagál Jób! Az Úr adta, - és ki tudja mondani - hogy az Úr vette el! Mi hogy viseljük, ha valami elvész, nincs többé? Egészség, anyagi biztonság, szeretet… És Jób még ennél is tovább tud menni: Mindezért legyen áldott az Úr neve!

Amikor Sátán látja, hogy nem tudott győzni – mert ő soha sem adja ám fel! Ha látja, hogy ebben a próbában megálltál, akkor nem megy tovább? Hanem rögtön engedélyt kér Istentől, hogy még jobban próbálja meg őt! Sokszor mi sem tudjuk, testvérek, hogy miért halmozódnak a problémák. Egyik még meg sem oldódott, a másik már ránk szakad, és újabb és újabb jön, úgyhogy ki sem látunk belőle! Isten megengedheti egy-egy gyermeke életében, hogy akkora próbában legyen, ami emberileg megoldhatatlan.

Jób végképpen egyedül marad. A felesége is ellene fordul: Átkozd meg az Istent, és halj meg! A társ is elvétetik tőle. De Jób szilárdan áll: Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennénk el? Ő erősen hiszi, hogy mindent Istentől kapott. Pedig már abban a helyzetben van, hogy elvétettek gyermeki, elveszett vagyona, felesége ellene fordul, betegség gyötri, és már nagyon szenved. Egész biztos, hogy a körülötte élő emberek sokkal jobban éltek, mint ő, aki félte az Istent. És ez is egy nagy kísértés! Mondják sokszor: mennyivel könnyebb azoknak az élete, akik nem hisznek. Ők élik az ő életüket, nekik mindent szabad, olyan nagy próbáik sincsenek, ha vannak is, megoldják akár becstelenül is. Egy hívő ember azonban nem futamodhat meg a próba elöl, meg kell állnia benne! Mert Isten akarja, hogy a hívő ember meg legyen próbálva! Mint színaranyat, akar minket az Atya elé állítani! De ehhez próba kell! És Isten szemmel tarja a föld hűségeseit! Isten ma is figyel minket. Ne gondoljuk, hogy Isten nem törődik velünk, csak azért, mert problémánk nem oldódik meg mindjárt! Ő azt mondta: markaimba metszettelek, a te ügyed szüntelen előttem van! Bár sokszor felhők takarják el egünk, de fölöttük mindig ragyog a nap! Jóbról is tudja, hogy feddhetetlen, igaz, Isten-félő és bűngyűlölő! Egyenes jellemű ember! Nem képmutató, nem akar többnek látszani, mint ami valójában. Mi hányszor akarjuk mutatni, hogy bennünk minden rendben van, mert mit mondanak a testvérek? Takarjuk életünket, nehogy meglássa valaki valódi arcunkat! És a Szentlélek is ráteszi pecsétjét életünkre? A laodiceai gyülekezet ezt mondta: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire sincs szükségem! – De Isten egészen másképpen látta: Nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a nyavalyás, a vak és a mezítelen! És ebben az a legszomorúbb, hogy nem is tudták, hogy milyenek a valóságban. Ezért kell naponta az Úr elé állnunk, hogy vizsgáljon meg minket! És csak az Úrnak akarjunk tetszeni, csak Neki adjunk számot! Mert ha senki más nem lát minket, de az Úr mindig lát, erre gondoljunk! Gyűlöljük a bűnt! – elsősorban a magunk életében! Mert mi hasznunk van abból, ha máséban észrevesszük? Főleg, ha bűne miatt a bűnöst gyűlöljük? Ez nem mindegy! A bűnöst segíteni, szeretni kell, de bűnét és a saját bűnünket gyűlölni, harcolni ellene, kitenni életünkből!

Mit végzett Jób életében a próba? Bizony, alaposan átgondolta életét, hitét, egy-egy pillanatra ott a keserűség is az életében. – Megtántorodnak a legkülönbek is…, ő is ember. De mégis Istenhez fordul, és mély meggyőződésre jut: Én tudom, hogy az én Megváltóm él! Talán ezt sohasem mondta volna ki, ha nem lettek volna ezek a próbák. Megerősödött hitében. Ha mi is csak napsugárban élnénk, minden próba nélkül, akkor hogy ismernénk meg Isten megtartó kegyelmét? De a próbák között igazán közel kerülünk az Úrhoz! Áldásul szolgál a nagy keserűség! Isten ezáltal megerősít, és ki is szabadít! Jób élete is szebb és gazdagabb lett, mint előtte volt! Isten többszörösen visszaadott neki mindent, mert hűségesen megállt a próbákban!