április 22.

A NAGYOBBIK FIÚ

"Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn volt, és mikor hazajött... hallotta a zenét és táncot. És elõszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?" Lukács 15,25-26

Megtudjuk errõl a fiúról, hogy rendes, dolgos, tisztességes, becsületes ember. Talán mondották is róla: de jó, hogy ez nem olyan tékozló, mint a másik. Reá lehet építeni. Õ volt az, aki maga is meg volt róla gyõzõdve, hogy rendes ember vagyok. Nem tudom, nem a te képed-e ez, akire így néztek? Amint ez a fiú messzirõl látta a kivilágított ablakokat, hallotta a vigadozást, az örömöt, már ott volt benne a felháborodás. Nélkülem?! Történhet valami nélkülem? A nagyobbiknak mindig ez a baja. Az ember nem tud örülni annak, ami nélküle történik. Szívében ott van a kételkedés, vajon jó lehet az, amiben én nem vagyok benne? A nagyobbik fiú megharagszik, nem akar bemenni a házba. A nagyobbik könnyen sértõdik. Ha a saját arcod keresed, nem úgy van-e, hogy azért sértõdsz meg, mert nem tisztelnek, nem törõdnek veled? Mindennek a terhe rajtad van, mégis nélküled ünnepelnek. Mikor sértõdtél meg utoljára?! A sértõdés következõ lépése a dac: most már azért sem! Amikor megtudta, mi történik oda bent, biztos elkezdõdött szívében a harc: be kellene menni, még ha nélkülem csinálták, akkor is. Sajnos, a küszöbön gyõzött benne az azért sem! És ment ki, ki az udvarra, a sötétbe. Voltatok már így? Akháb király, amikor nem kapta meg a veteményeskertet, hazament, lefeküdt, a falnak fordult (1Kir 21,4). Vele tették, aki a legnagyobb az országban? Méghozzá egy senki tette. Mennyire tud az ember háborogni: velem, velem! Még mondhatta volna a fiú, hogy bánom is én az egészet, az a lényeg, hogy hazajött! De gyõzött benne a dac, ellensége lesz mindennek, és megy ki a sötétbe a megsötétedett szívével.