Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!

„Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, hanem mi...” Igaz ránk ez a „hanem mi”?! Áldjuk őt most és mindörökké? 
Nagyon szeretem J. S. Bach zenéjét. Róla elmondható volt, hogy életében is dicsérte Istent, és művei ma is őt dicsőítik. Sírján ez az igevers olvasható: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsolt 118,17) 
Olyan jó és nagy dolog, hogy itt az „előszobában” megváltottként beszélhetünk az Életről (Jn 14,6), és elmondhatjuk egyszerű szavakkal azt, amit ő tett/tesz velünk. Van erre egy kevés időnk, legalábbis az örökkévalósághoz mérten kevés idő („még egy kis ennyi-annyi”, Zsid 10,37 – Csia-ford.).
Annyi minden próbál minket szétforgácsolni, és próbálja ellopni az időnket, kérjük Istent, hogy nyúljon bele az életünkbe, és tegyen rendet, hogy sose tévesszük szem elől a legnagyobb célt!
Amikor Billy Bray haldoklott, ezt kérdezte: „Doktor úr, mi a helyzet?” Ezt válaszolta az orvos: „Meg fog halni.” A beteg ezt felelte: „Dicsőség Istennél lenni!” Aztán nagyon komolyan így folytatta: „Amikor a mennyben leszek, mondhatom-e, hogy a doktor úr is jön?”
Felelősségteljes életről tesz bizonyságot ez a kérdés. Pál megjárt jó néhány börtönt. Nem a könnyebb utat választotta ilyenkor (maga alá omlás), hanem a mennyei tervet, és akinek csak lehetett, beszélt az egyetlen örömhírről.
Lássák ma rajtunk az örömhírt, és ha kapunk lehetőséget, beszéljünk is róla! /FGB/

Akkor szóljunk, ha kérdeznek, de éljünk úgy, hogy kérdezzenek! (Dr. Gyökössy Endre)

Az élet rövid, és nincs soha elég időnk arra, hogy derűssé tegyük azok szívét, akikkel együtt járjuk sötét útját. Siessünk jót lenni! (Amiel)