„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Példázatot is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.”

Gyönyörködj ma Jézus csodálatosan tömör, tiszta és hasznos mondataiban, amelyeket azért adott nekünk, hogy ne kelljen eltévednünk a mai, meglehetősen bonyolult körülmények között sem. Isten egyáltalán nem vonult ki a világból, sőt! Az, hogy sok igazságtalansággal szembesülünk, nem jelenti azt, hogy a Krisztus által adott szabályok ma már nem működnek. A keresztény ember életvitelét, életérzését alapvetően a Krisztushoz tartozás tudata határozza meg, tehát nem vagyunk a körülményeinknek kiszolgáltatott lények. Mindenféle élethelyzetünkben van jogunk és lehetőségünk Krisztus mércéje szerint dönteni. Az Isten által nekünk adott kegyelem olyan biztonságos, erős hátteret nyújt, amely által képessé leszünk ítélkezésmentesen viszonyulni másokhoz, megbocsátani mindenkinek, bőkezűnek és nagylelkűnek lenni embertársainkkal. Urunk azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem várhatjuk el senkitől a lelki előrelépést, ha magunk nem járunk elöl. Tanításért, iránymutatásért ma is a legjobb helyre, Jézushoz fordultál, gyere és próbáld ki bátran, hogy az imént olvasottak működnek-e!