2014. június 19. – Csütörtök

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Mt 6,7-15

Elmélkedés:

A sokféleséghez és sokszínűséghez, a pillanatnyi érdekességekhez és gyors változásokhoz szokott korunkban sokaknak egyhangúnak és régimódinak tűnik a Miatyánk imádsága. Az imaéletben is sokan szeretik a változatosságot, mintha csak az volna a megújulás egyetlen forrása. De nézzük az érem másik oldalát: amikor már elveszni érezzük magunkat a különböző dolgok rengetegében és elegünk van a szüntelen változásokból, s egy kis nyugalomra vágyunk, akkor mindig a legegyszerűbbet, a legalapvetőbbet próbáljuk megkeresni. Az imádkozás esetében, ha fáradtak vagyunk vagy nem tudjuk, hogy mit is imádkozzunk, a biztos pont a Miatyánk, amelyet Krisztus tanított az apostoloknak, a népnek és amelyre ma minket tanít.
Az Egyház életében évszázadokon keresztül a hittanulóknak a keresztség felvétele előtt a Hitvallást és a Miatyánkot kellett megtanulniuk, mert az előbbit a keresztény hit, az utóbbit a keresztény élet összefoglalásának tekintették. A Miatyánk hét kérésében felfedezhetjük Krisztus érzéseit, s ha ezt az imát naponta elmondjuk, akkor valóban Krisztus lelkületével közeledünk nap mint nap az Atyánkhoz, hozzá emelve szívünket.
Tanuljuk meg a figyelmes, várakozó, elfogadó és türelmes imát! Ne csak a magunkét mondjuk! Engedjük, hogy Isten megszólaljon, szóljon hozzánk. Haszontalan dolgokra elfecsérelt időmből talán jó volna többet szentelnem az imára, az Istennel való személyes beszélgetésre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!