2014. június 20. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”

Mt 6,19-23

Elmélkedés:

Az ember szeret szép és értékes dolgokat birtokolni, főként akkor, ha van rá anyagi lehetősége. A műkincseket vagy más drága holmikat gyűjtő embereket a művészi szépség iránti tisztelet mellett olykor a birtoklási vágy is vezérli, s nem sajnálnak akár kisebb vagyonokat adni egy-egy ritkaságért. Érdemes óvatosnak lenni e területen, hiszen az ilyen birtoklási vágy sokszor teljesen öncélú s öncélúvá teheti az embert. Eközben ugyanis könnyen megfeledkezhet az ilyen személy Istenről és a lelki kincsekről, s nem törődik azzal, hogy a legnagyobb érték, az üdvösség megszerzéséért fáradozzon.
Erre a veszélyre, a földi javak Istentől elfordító veszélyére figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! … Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!” (Mt 6,19-20). Hitünk és az abból származó jócselekedetek azok a lelki kincsek, amelyekre Jézus gondol, hiszen a végső ítéletkor azt fogják tőlünk számon kérni, hogy tettünk-e jót embertársainkkal. Adtunk-e enni az éhezőknek? Adtunk-e inni a szomjazóknak? Meglátogattuk-e a betegeket? Megvigasztaltuk-e a szomorúakat? Adtunk-e reményt a csüggedőknek? Tanítottuk-e, neveltük-e hitre a nem hívőket és az Istent keresőket? Egész életemet és életvitelemet meghatározza, hogy mit tartok értéknek és fontosnak, miért fáradozok, dolgozok. Tegyek mindent az üdvösség elnyerése reményében és érdekében!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!