Luk. 11,1. "És lőn amikor ő imátkozék egy helyen,minekutánna elvégezte,monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram taníts minket imátkozni,miképpen János is tanította az ő tanítványait."

  Az ima egy kulcs a hivő ember kezében mellyel megnyithatja a menny kincstárát. Irta egy gondokodó keresztény. Amikor a tanytványok látták Jézust imátkozni,

valami különös dologra figyeltek föl. Olyan közvetlen,olyan bizalommal imátkozott mennyei Atyjához, hogy megkérték ,hogy tanítsa meg őket igy imátkozni. Igy Jézus a Miatyánkban foglalta össze az ember 7-legfontosabb szükségletét. Az imátságunk próbaköve az hogy mennyire tudunk belenyugodni Isten akaratába.Ez pedig csak úgy megy,ha életünk minden helyzetében Istennek adunk igazat.

Sokszor a keresztény ember egy betanult imádsággal akarja elmondani Istennek a mindennapi szükségletét. Ez olyan mint az egyoldalú táplálkozás,mely hiány-

betegséghez vezet.

  Egy múltszázadi tanulságos történet jut erröl eszembe,amikor Antonió de Mello hazafelé tartott a piacrol,és ráesteledett egy erdő kellős közepén. A lovait megabrakoltatta, és elő akarta venni tarisznyájábol kedvelt imakönyvét,de nem találta mert otthon felejtette. Az imakönyvében fel volt jegyezve ABC sorrendben az ő imádságai.Mélységesen elszomorodott és igy fohászkodott magában: Uram

nagíy butaságot csináltam amikor imakönyv nélkül indultam el otthonrol,de emlékezetem olyan rövid hogy egy imádságot se tudok elmondani neked fejböl,

könyv nélkül. Ezért most csak azt tudom elmondani neked hogy A.B.C. És te összetudod rakni a betükböl az én esti imádságomat.

  A mennyben Jézus azt mondta angyalainak: Antoniónak összes imádságai közül,ez a ma esti ima volt a legszebb és legőszintébb,mert igaz hitböl és tiszta szívböl fakadt. Ha mi ettöl ettöl jobb imát akarunk mondani, akkor Isten néma marad. Az öszinte imának egy gyönyörű példája a Miatyánk ahol 7-kérésben elmondhatjuk Istennek szükségleteinket. Ha ezt öszintén tesszük Isten meghallgat.